Miért kéne “keresztény-módon” szórakoznunk?

Miért kéne, hogy külön attribútumai legyenek egy „keresztény bulinak”? A vérszegénységre való utalás mutatja, hogy a szerző is tudja: amikor egy bulit úgy hirdetnek meg, hogy az „keresztény”, mi várható rajta.

Hol vannak, hogyan élnek a mai magyar keresztények? Hogyan lehet őket felismerni, hol lehet velük találkozni? Hogyan és hol szórakoznak? – kérdezi magában az Új Ember tudósítója az Egykérdés fesztiválról írt riportjának elején (Új Ember, 2011. március 13., 10. oldal). A szerző bevallja: „nem tudtam, hová megyek. Nem értettem pontosan, hogyan lehet kevéssé összeillő elemeket (igehirdetést, lelki beszélgetéseket, koncertet, sörözést, partizást) vegyíteni. És nem tudtam, milyen az, ha egy keresztény egyetemista mulat. Attól tartottam, ugyanolyan, mint amikor egy bármilyen más egyetemista teszi. Szánom-bánom rosszhiszeműségem, én így szoktam gondolni a szekularizációra. Soha kellemesebb csalódást. Összetéveszthetetlen jegyek utaltak arra, hogy ez keresztény buli Mégsem volt vérszegény.”

Márpedig szerintem egy keresztény egyetemista éppen úgy mulat, mint egy nem keresztény. Miért kéne, hogy külön attribútumai legyenek egy „keresztény bulinak”? A vérszegénységre való utalás mutatja, hogy a szerző is tudja: amikor egy bulit úgy hirdetnek meg, hogy az „keresztény”, mi várható rajta. Tapasztalataim szerint ilyenkor a mértékletesség, a kulturáltság és a keresztényi szeretet jegyében unalmas játékok kerülnek terítékre, mindenkinek hatalmasra nő az aurája, a maximum hangerő a csendes heherészés, és még véletlenül sem ereszti el magát senki. Szóval az egész olyan kenetteljesen természetellenes és „jól nevelt”, sokszor alkoholtilalommal dúsítva. Ha egy bulinak az a fő hívószava, hogy az „keresztény”, és ott „keresztényi” módon lehet mulatni, „keresztény közegben”, ahonnan „nem néznek ki”, biztos, hogy kihúzom a naptáramból, illetve be sem írom oda.

De hogy mulat egy „bármilyen más egyetemista”, ami annyira borzasztó lehet? A kultúrkeresztény, gyermeküket féltő szülők képe az alantas világ szórakozásáról körülbelül ez: a „bármilyenek” lemennek a Szigetre, ahol leisszák magukat, drogoznak éjt-nappallá téve, kirabolják őket, vagy ők másokat, őrjöngenek a koncerteken, egyszóval maga a fertő. Bár e kép az utóbbi években oldódott, még létezik. A másik diabolikus hívószó a diszkó, ahol a feltételezések szerint a fiatalok csak vonaglanak a tuc-tuc-zenére és egyéjszakás kalandokba bocsátkoznak. Egyszóval a nem keresztények szórakozási szokásait azonnal a magából kivetkőző féktelenséggel társítjuk.

Ezzel szemben ha lemegyek a Szigetre, a Voltra vagy a Hegyaljára, esetleg elmegyek egy metálkoncertre az A38-ra, korábban, míg le nem bontották, a Kultiplexbe (aminek nevét keresztény körökben csak elszörnyedve lehetett emlegetni, pedig nagyon jó hangosítása volt és semmi olyan nem történt ott, ami máshol ne történt volna), esetleg a mostanában igen népszerű Morrisons 2-be, netalántán a Zöld Pardonba, azt fogom tapasztalni, hogy a „bármilyenek” között mindenféle népség megtalálható, többségük pedig semmi olyat nem csinál, ami ne lenne vállalható keresztényként. Sem a diszkóban, sem a Szigeten nem kötelező tartozéka a szórakozásnak, hogy leissza magát valaki, teker egy joint-ot, egy meztelen nő hátáról felszív egy kokaincsíkot, majd lefekszik vele, hogy másnap reggel búcsút intsen neki.

Ha a „keresztény szórakozás” az jelenti, hogy tilos tombolni és maximum egy sört szabad csak inni, esetleg a teljes absztinencia a cél, akkor inkább keresztényietlen módon szórakozom. Arra meg senkit nem köteleznek, hogy egy buliban felfüggessze az „elveit”, a „kísértések” meg egyáltalán nem olyan jelentősek, mint ahogy sokan gondolják a kultúrkereszténység köreiben. Ezért bosszant, hogy számos keresztény tábort csak azért is a Sziget idejére hirdetnek meg, nehogy véletlenül oda is el tudjon menni a döntéskényszerbe került érdeklődő.

A keresztény és nem keresztény szórakozás szembeállítása számomra mesterkélt. A világban élünk, vagy egy keresztény gettóban? Nem látom akadályát annak, hogy tomboljak, amikor Lemmy a Motörheadből azt üvölti majd a Sziget nagyszínpadán, hogy „That’s the way I like it baby, I don’t wanna live forever.”

Szilvay Gergely

30 Comments

  1. aki meg arról ír cikket, hogy hogyan szórakoznak a fiatalok, a keresztény fiatalok, anélkül hogy ő maga átélte volna, ráadául előítéletekkel viseltetik mindenki iránt – itt arra a szerzőre gondolok aki csak idézve van – az rossz helyről szemléli az életet

  2. Személyesen, egyfelől teljesen jogosnak tartom az ún. “keresztény bulikkal” kapcsolatos ellenérzéseket. A bejegyzésben is felvázolt jellegzetes, erőltetett, naiv, gyermeteg összejöveteteknek semmi értelmük, s inkább nevetségesek, mint vonzóak. Ezeket az a (ráadásul téves) elgondolás hívta életre, hogy a fiatalokat majd jobban megérinti az Evangélium, és az Egyház tanítása, ha a vallásos elmélyülést célzó bizonyos alkalmakat (szentírásolvasás, lelkigyakorlat, stb.) összevegyítik a szórakozással. Igen, valóban ilyenkor kerülnek elő az általános iskola alsó tagozatának teadélutánjait idéző unalmas társasjátékok, vagy éppen a langyos, röhejesen gyermeteg gitárzenék. Valótlan elgondolás az, hogy a szórakozás automatikusan kereszténnyé válik, “megszentelődik, ha az alkoholt egyszerűen málnaszörpre, a táncolást óvodásoknak készült ügyességi vetélkedőre, a metálzenét pedig altatódalokra cserélik. Ez a fajta erőltetett infantilizmus nem fér össze a keresztény okossággal, komolysággal. Felesleges törekvés a pogány életvitel keresztény tükörképének mesterséges létrehozása, mert az, ahogyan írtam is, inkább nevetséges lesz, mint keresztény, a hitetlen fiatalokat pedig biztosan nem fogja megnyerni.

    Mindez abból adódik, a “keresztény buli” egyfajta képzavar, önellentmondás, úgymond “fából vaskarika”. Olyan, mintha azt mondanánk, hogy “keresztény erotikus újság”. A keresztény ember is igényt tarthat kikapcsolódásra, pihenésre, szórakozásra, de ez nem összekeverendő a bulizással, mulatozással. A kereszény ember életében a hagyományos értelemben vett zenés mulatozásnak nincsen helye, ezt el kell fogani, erről le kell mondani. Ugyanis, ez öncélú érzékiség és a lélek alantasabb igényeit szolgálja ki, melyek gyakran egyben bűnös hajlamok, rendetlen kívánságok is. A szabadidő keresztény eltöltését máshogyan kell elképzelni, mely csak a kevésbé érzéki, vagy méginkább, a lelket is kiművelő, jótékony és értelmes kedvtelésekben merülhet ki, mint például kirándulás, séta, könnyed fizikai munka, esetleg sportolás, szolídabb baráti összejövetelek, olvasás, zenehallgatás, kulturális programok, intellektuális tevékenységek, vagy valamilyen, felüdülést és kikapcsolódást nyújtó szokás (hobbi) művelése, stb. A keresztény emberhez tehát az együgyű, buta infantilizmus és az érzékies, vad kicsapongás is egyaránt méltatlan. Utóbbit bőven kimerítik a különböző fesztiválok, koncertek, éjszakai mulatozások, diszkók, rockkoncertek, stb., különösen azok, ahol az ellenkező nem közelsége is meghatározó módon jelen van.

    Harmadrészben, azt sem látom be, hogy mitől volna helyes és megengedett dolog a pogányok szórakozási formáit átvenni, zenéjükre mulatozni, szórakózóhelyeiket látogatni, stb. Miért olyan triviális ez? Az Evangéliumnak, az Egyház tanításának, az egész kereszténységnek a fő üzenete a világtól és egyben a pogány szokásoktól való elválás, az önmegtagadás, a lemondás, az érzékiség megvetése, stb. Őszintén szólva, ha szigorúan vennénk, akkor mindenfajta pihenés, kikapcsolódás, szórakozás, vagy felüdülés tilos volna, ezekre is inkább egyfajta engedményként, amolyan megtűrt dologként kell tekinteni. Ideális esetben a hívő ember életének egy szüntelen és éber virrasztásnak kellene lennie, és a legszükségesebb világi kötelességek teljesítése mellett imádságból, vezeklésből, önmegtagadásból, az erények kiműveléséből kellene állnia (“memento mori”). A földi élet lényege a túlvilági létre való felkészülés. A keresztény misztika, aszketika pedig egyenesen megengedhetetlennek, összeférhetetlennek tekinti mindezeket. Régen még a humorra, az egyszerű nevetésre is helytelenítőleg tekintettek. Elég csak felcsapni mondjuk Kempis Tamás Krisztus követése c. írását, vagy bármilyen katolikus lelki irodalmat, és rötön érthető lesz, hogy miről beszélek.

  3. Faure: olyan keresztény életet mutatsz be, mint egy skót kastély. Nagyon szép, nagyon tiszta, nagyon nemes, előkelő és méltóságos, de iszonyúan fáznék benne, rideg, hideg, huzatos és szigorú. Nem akkora baj, ha az emberi élet piszkos egy kicsit.

  4. A.N.H.: Tudom, hogy ez komor és szigorú, de nem magam találtam ki. A hivatalos tanítást írtam le. Elvileg mindenkinek úgy kellene élnie, mint egy karthauzi, vagy egy karmelita szerzetesnek. A legtöbb ember sajnos nem képes ilyen magas követelményeknek eleget tenni, végső soron a saját hibájából. Egyébként, valamelyest együttérzek veled, mert éppenséggel nekem sem sikerül megütnöm ezt a magas erkölcsi mércét, tehát nem fölényeskedni akarok.

  5. Faure: Remélem nincs igazad, és Isten nem ilyen savanyú figura. Ha igen, akkor meg inkább a hedonizmus. Van egy mondás, ami abszolút passzol ide: “Lehet, hogy a mennyországban jobb a klíma, de a pokolban sokkal jobb a társaság.”

  6. Faure: Én azt olvastam egy könyvben,(Biblia) hogy Jézus részt vett menyegzőn (esküvő, buli) sőt bort (alkohol) is csinált az ott mulatozó népeknek, tehát ő sem igazi keresztény??? Ugyan, mi ez a marhaság, hogy keresztények csak fél szájjal mosolyoghatnak?? A katolikus irodalom változik, formálódik. A Biblia nem (remélem).

  7. Jézushoz semmi köze “a szex gyanús, a termékenység dícséretes” felfogásnak. Az érzékiség megvetése nem katolikus tanítás, csak a klérus szexuálpatológiás agglegényeinek eretnek magánvéleménye :)

    Civilizációnkat félig már rombadöntötte ez a “keresztény” örökség. Az érzékiség megvetése éppen hogy nem magas követelmény, hanem az állatok szintje. Az állatok ugyanis nem szexelnek, csak nemzenek. (Pl. az elefántok csak négyévente egyszer, két hétig, amikor a nőstény termékeny.)

    A termékenységtől különválasztott szex az egyik legfontosabb, ami az embert megkülönbözteti az állatoktól. Egy buli attól csak keresztényibb lesz, ha erotikus a légkör :)

  8. tomcsika:

    A lakodalom az nem buli. Ráadásul, a régi izraelitáknál (azaz Krisztus idejében) egészen más jelentése volt, mint manapság. Inkább vallásos színezettel bírt, mint ahogyan mondjuk az étkezések is általában. Nem az volt a fő cél, hogy “na, akkor együnk/mulassunk/igyunk/táncoljunk egy jót”, hanem inkább a rituális jelleg. Mindezt az aprólékos, szertartásos étkezési (és az élet más területeit is érintő) előírások is igazolják. Egyszer azt olvastam, hogy amikor Vianney Szent János Ars falujába került, mint a falu plébánosa, első dolga volt, hogy megtiltotta a híveknek a zenés táncmulatságok rendezését.

    Jézus igen, pápizmus nem:

    “Egy buli attól csak keresztényibb lesz, ha erotikus a légkör”- írod. Szerintem, ezt te sem gondolod komolyan, valószínűleg csak a pápista-pukkasztás kedvéért írod. Egyébként, kár a pápizmust idekeverni, mert a hagyományos protestáns tanok (különösen a kálvinista, ill. főleg puritán irányzatok) tízszer, vagy inkább százszor olyan szigorúak, mint a Katolikus Egyház tanítása/hagyománya, különösen a nemi erkölcs területén. Ha valaki tartani akarná magát a 400-500 éve élt reformátorok tanításaihoz, akkor annak mégcsak beszélnie sem volna szabad a nemiségről, nemhogy… Annak idején Kálvin is bezáratta a szórakozóhelyeket, kocsmákat, ill. az akkori reformátorok még az egyházi ünnepek megünneplését sem engedték (!), mondván, hogy az ilyesmi is csak a tobzódó, érzékies, falánk-borissza pápisták romlott szokása, melyet a pogányoktól vettek át.

  9. Egy buli attól csak keresztényibb lesz, ha erotikus a légkör. Azt is mondhatnánk, istenibb lesz. A Teremtő a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert férfinak és nőnek, tehát a Teremtő valójában egy szerelmespár. Jézus is hasonlította a mennyet mennyegzőhöz, nászhoz.

    Attól, hogy más vallási álcájú diktatúrák és őrültségek túltettek rajta, még nem kevésbé eretnek a szexuálpatologikus tiltása a szexnek. A szeretet tiltása bűn.

  10. Remélem mindenki érzékeli, hogy a poszt nem hedonizmusra és orgiára való felhívás, csak a kifejezetten keresztényként hirdetett bulik egy jelentős részének lúzer hangulata feletti kesergés.

  11. Jézus igen, pápizmus nem 2011. április 10. 14:02:44

    Te még mindig nagyon el vagy tévedve. 😀 Senki nem tiltja a szexet, a szex önmagában nem nem csupán a szeretet kifejeződése. A Teremtő Szentháromság, habár nyilván szerelmespárhoz is lehet hasonlítani. 😀

    Faure 2011. április 8. 1:47:22

    Értem én mire utalsz, de Jézus is pihent és szórakozott. Nem látom be, hogy ami a te szóhazsnálatodban “pogány”, az miért is lenne automatikusan keresztényellenes. Szerintem egy párhuzamos gettóvilág létrehozása a lehető legrosszabb opció. A hozzászólásodban az evilági siralomvölgyet megvető keresztény szólal meg, holott az anyagot a kereszténység jónak tartja, nincs szó testellenességről. X. Szent Piusz pápa speciel szivarozott, saját humidora volt. Nem hiszem, hogy a szórakozás, akár a koncertre vagy diszkóba való elmenetel önmagában keresztényietlen tett volna. A kérdés az, hogy ott ki hogyan viselkedik. Ennyi.

  12. Faure:

    (http://www.freeweb.hu/katolikus-honlap/0901/kana.htm)

    “Énekelve és táncolva, mirtuszággal a kézben jutottak az esküvői vendégek a vőlegény házához. A lakomaasztalnál az üdvrivalgás a tetőpontjára ért. Az esküvői lakoma, melynél fáklyák égtek, azzal az áldással, melyet egy pohár bor mellett mátkapár felett mondtak, nyerte el vallási jellegét. A Szentírás szerint az esküvői ujjongás a legnagyobb öröm kifejezésére szolgált. Ezért voltak a vőlegény barátai, akiknek egész esküvő alatt énekkel és tánccal a mátkapár szórakoztatásáról kellett gondoskodniuk, néhány vallási szokás, például a böjt és a 18-ima alól felmentve.

    Jézus emlékeztet erre a szokásra, amikor Keresztelő Szent János tanítványainak ezt mondja: „»Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?« Jézus így felelt: »Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elveszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.«” (Mt 9,14-15)”

    Bocsi,, mi ez ha nem buli? Üdvrivalgás, tánc, ének, bor,,, hmmm, elmennék oda :)

  13. Hát, emberek, nem tudom… Olvassátok el mondjuk ezt, mert nagyon illik ide (Pázmány Péter intelmei):

    http://mek.niif.hu/06200/06223/html/pazmany0188/pazmany0188.html

    Ez az írás nagyon jól tükrözi a hagyományos katolikus felfogást/tanítást a világ dolgainak tekintetében. Azaz, mindenből csak a legsilányabbat és a legkevesebbet, mely éppen csak elég a fennmaradáshoz. A szövegből is az tűnik ki, hogy még az étkezést is egyfajta szükséges rosszként kell felfogni, az ízek élvezetét pedig teljesen el is kell vetni (lásd Szent Ágoston). Persze, mindez örök kárhozat terhe mellett kötelez. Mondjuk, őszintén szólva, ezt még én sem tudtam eddig, hogy a falánkság is halálos bűn, azt hittem, hogy bocsánatos.

  14. A szex a Teremtő talán legelbűvölőbb ötlete :) Egy buli attól csak keresztényibb, sőt istenibb lesz, ha erotikus a légkör, ezt fenntartom.

    Gergely, kedves tőled a bátorítás, hogy senki nem tiltja a szexet :) De hol van ez a fenti elragadtatott, vallásos, misztikus állásponttól?

    Alig fél évszázada a szex még a gyermeknemzés céljából megengedett bűn volt csupán a hivatalos katolikus tanításban.

    Azóta e hülyeség hívei szerencsére rendesen megfogyatkoztak, de a “keresztény” csajozásra, pasizásra (mert a szórakozásról itt kb. ilyen értelemben van szó) még mindig ránehezedik.

    Addig ez nem fog jelentősen változni, amíg a főnökök a saját szexuális vágyaik elfojtásával küzdenek egész életükben.

  15. Kedves Faure!

    Nem tudom olvastad-e az ún. Bibliában az Énekek éneke című könyvet. Na, annak a nyelvezete az tipikusan olyan, hogy belepirulnál, mert tele van gyakran nem is olyan burkolt erotikus utalásokkal.

    Amit te itt előadsz, az nem kereszténység, hanem manicheizmus, test-ellenesség, öngyötrés-kultusz, a katharok és Kálvin világképe. A keresztényeknek nem kell kifutnia a világból, csak a bűnt kell elutasítani belőle.

    Az meg közönséges butaság, hogy mindenkinek úgy kéne élnie, mint egy szerzetesnek. Hát nem tudom mennyire forgattad az Újszövetséget, de számtalan helyen megjelenik az a gondolat, hogy az emberek eltérő kegyelemadományokban részesülnek. Például ezért garantált a bukás, ha valaki a nőtlen életvitelre való elhívás nélkül lesz pap. Nem mindenkinek a lelki alkata alkalmas erre, aminek egy konkrét oka van, ti. az hogy Isten nem ilyenre szánt volna minket.

    Másrészt meg a kegyelemtanod minimum molinista, de inkább szemipelágiánus: az emberi igyekezetre helyezed a hangsúlyt, kb. úgy képzeled el, hogy Isten megtette a magáét, most már rajtunk a sor, pedálozzunk! Épp ezért fontos a thomista predestinációtant jól ismerni, és a tanulságait levonni, és akkor az ember máris nem kíván olyanra igyekezni, amelyről jól érezheti, hogy az Isten nem arra szánta. Isten mindenki számára konkrét terve van, és ha az ember odafigyel rá, akkor felismerheti, hogy mi az az út, amit neki be kell járnia.

    És a kereszténységnek nem a te szavaiddal élve az önmegatagadás “a lényege”, hanem az evangélium, a bűnbocsánat. Hogy megkaphatjuk Isten kegyelmét. Az igaz, hogy időnként hasznos a léleknek, ha önmegtagadást gyakorol (ezért vannak a böjti időszakok) az önfegyelmezés érdekében, hiszen az áteredő bűn által megsebzett és rosszra hajlamos a lelkünk, ámde egyáltalán nem várja el Isten minden embertől, hogy mindig és mindenkor önmegtagadóan, befordulva éljen.

  16. A kereszténység sohasem tanította, hogy a földi lét mindenestől rossz, hanem a keresztény teológia szerint a világon kívüli, transzcendens, végtelenül tökéletes Isten teremtette szabad akaratával az egész anyagi világot, amely lényegében véve jó. A keresztény bölcselet szerint a jó és a lény egymással felcserélhető fogalmak, és a rossz léthiány. A keresztény filozófia és teológia számára sohasem az a rossz, ami létezik, hanem ami a létből hiányzik (például a keresztény erkölcsi felfogás számára a szexualitás önmagában nem rossz, hanem jó, hiszen Isten teremtménye, csupán az esetleges hiányosságok tehetik esetenként, esetlegesen rosszá, például, ha hiányzik a nemi életet folytatók egymás iránti elkötelezettsége stb.). — Az a felfogás, hogy az anyagi, földi lét rossz, szemben a szellemi léttel, nem a kereszténység, hanem a manicheizmus tanítása, amely szerint két ős princípium, mintegy két istenség létezik: van egy jó isten, ez teremtette a szellemi lényeket, és van egy rossz isten, ez teremtette az anyagot. Ez a két isten egyenlő hatalmú, és harcban áll egymással. A manicheizmusnak semmi köze a hivatalos keresztény filozófiához és teológiához. A Katolikus Egyház számtalanszor elítélte a manicheizmust, például a XIII. században fellépett a manicheus eredetű albi eretnekség ellen.

    Más kérdés, hogy voltak egyes keresztény gondolkodók, akiket megkísértett a manicheista életérzés. Ebből származott például a hit és tudás világának egymással szembeállítása egyeseknél, és innen ered a sokat emlegetett „credo, quia absurdum est” („azért hiszek, mert képtelenség”) tétele is, amit a keresztény teológia sohasem fogadott el. (Tertullianus sok tana eretnekségként van megbélyegezve.) Aquinói Szent Tamás és az egész skolasztika egyik legnagyobb érdeme, hogy pontosan tisztázta a hit és tudás viszonyát: a kettő között nincs és nem is lehet ellentmondás, mert mindkettő forrása Isten, aki nem tévedhet és nem is téveszthet meg senkit sem. A kettő közötti ellentmondás mindig látszólagos, és emberi tudatlanságból ered: vagy a hit, vagy a természetes igazságok pontatlan ismeretéből.

  17. A túlzott aszketizmus sohasem volt hivatalos keresztény tanítás, bár a középkorban egyes irányzatok a teocentrikus felfogás túlzásaként hajlottak erre. Innen erednek bizonyos imaszövegek („siralom völgye”). De még ezek a túlzó keresztények sem tanították sohasem, hogy a földi életben minden rossz, hanem csak az örök üdvösséghez, annak túláradó boldogságához viszonyítva mondták rossznak a földi létet.

  18. Ha helyesen akartok szórakozni akkor mindössze a lelkiismeretetekre kell hallgatnotok. A buli nem az alkoholról és a test vágyainak kielégítéséről kell, hogy szóljon egy keresztény fiatal számára. Jól érezni magatok lehet anélkül is, hogy leinnátok magatok vagy a “szeretet” szó mögé rejtőzve szexuális vágyaknak adtok helyet. Jézus tanítása nem igazítható mindenkinek a kedvére. Vagy elfogadod vagy nem. De ne csapjátok be se magatok, másokat meg pláne ne vezessetek rossz útra hamis magyarázatokkal. Szeressétek Istent feltétel nélkül és tudni fogjátok hol a határ a szórakozást illetően. Nem kell semmit túl magyarázni. Az embernek azért van lelkiismerete, hogy hallgasson rá.

  19. Árpád: légyszi magyarázd el, mit nevezel lelkiismeretnek. Mert ha azt, amit én is, akkor a lelkiismeret hangja sokszor félrevezető. Többször, mint gondolnád. A szórakozás, mint olyan pedig éppenhogy a testi vágyak – mértékletes és emberhez méltó – kielégítésére IS kell, hogy szolgáljon. Mert főleg arról szól. Tudjuk, hogy ezt nehéz beismerni, de mégiscsak az a felnőtt ember, aki képes szembenézni azzal, hogy teste is van, azzal is foglalkozni kell. Nemcsak Igével él az ember – mondta egyszer egy barátom, de persze mindenki felháborodott rajta.

  20. A lelkiismeret Isten útbaigazítása az életben. Nem összekeverendő az emberi agyban a szerzett tudás használatával. Ez utóbbit nagy előszeretettel használjuk mi emberek arra, hogy igazoljuk tetteinket.Viszont ha nem megmagyarázni akarjuk azt, hogy miért is csináljuk azokat akkor a hitünk az amit vagy elfogadunk feltétel nélkül, vagy nem.Szerintem Isten nem azt akarja, hogy becsapjuk magunkat az által, hogy különválasszuk a testet a lélektől. Ez a kettő összetartozik csak nem mindenkinek felel meg az, hogy Isten előtt is elfogadott legyen a viselkedésünk.

  21. Nézzünk egy konkrét példát. Fiú, lány. Fiú: jól áll neked ez a fekete cucc. Lány: persze, mert soványít – majd élesen: De persze valójában kövér vagyok, igaz?!!? A fiú tehát jogosan érez lelkiismeretfurdalást, mert az Isten útbaigazítása az életben… Rengeteg olyan ember van, aki hamis lelkiismeretfurdalást akar kelteni az emberben, és többnyire sikerül is nekik. Te is pontosan ezt teszed. De én az agyammal és a szerzett tudásommal szépen végiggondolom: mit is mondott Gergely? Azt hogy a testnek is szüksége van szórakozásra, és a léleknek is. Ám az úgynevezett keresztény szórakozás a lelkiség ürügyén sokszor szemetet és szellemtelenséget csempész a résztvevők életébe. Ez ellen tiltakozott és ez helyes. Az alkohol más téma, ezügyben Noé ősatyánk az illetékes, nála lehet panaszt tenni…

  22. Ha te mindenáron azt akarod megmagyarázni(jó politikus módjára), hogy miért nem kell keresztényként viselkedni akkor nosza. Ha neked így jó ám legyen, te döntöttél. De ne akard a hittel alátámasztani mert, azzal, hogy idézel a bibliából az még nem jelenti azt, hogy helyesen cselekszel. Különben ha figyelted volna a hozzászólásom lényegét akkor nem azon fáradoznál, hogy vitatkozz velem mert én mindössze próbáltam a lényegre felhívni a fiatalok figyelmét. De már hozzászoktam az ilyen megjegyzésekhez.Mindig könnyebb kimagyarázni a dolgokat mint megpróbálni Isten törvényeit betartani. A példádnak pedig semmi köze a lelkiismerethez. Én a lelkiismeretről beszéltem te pedig kiforgatod a szavaimat. A fiatalok szórakozhatnak úgy, hogy testük és lelkük is ellazulhasson de annak semmi köze a test buja vágyainak a kielégítéséhez. Mértékletesség és józan ész. Sok féleképpen lehet és kell is szórakozni, de ha modernizálni szeretnéd az erény fogalmát akkor ne feledd el, hogy ki ellen dolgozol.

  23. Pedig van különbség. A nem keresztény szórakozás perverz.

    A keresztény szórakozás meg nem is szórakozás, hiszen szex csak este 22 után sötétben, felöltözve, a takaró alatt, kizárólag gyermeknemzés/fogantatás céljából.

    Sz’al azért akad különbség, nem is kicsi.

    Mi? Hogy nem csak a szex a szórakozás a nem keresztényeknek sem?

    Keresztény szórakozás:

    Két barát fekszik a hideg cellában.

    Kérdezi az egyik a másikat.

    – Ferenc testvér, akarsz valami jót?

    – Akarok hát József testvér!

    – Akkor dugd ki a lábadat a takaró alól! Majd meglátod, hogy milyen jó lesz, amikor visszahúzod!

  24. “Ha a »keresztény szórakozás« az jelenti, hogy tilos tombolni és maximum egy sört szabad csak inni, esetleg a teljes absztinencia a cél, akkor inkább keresztényietlen módon szórakozom.”

    Nem, ez nem cél. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó törökök éppen azért váltak kereszténnyé és azért maradtak itt, hogy jókat borozhassanak, mivel az ő korábbi vallásuk tényleg tiltotta az alkoholfogyasztást, szemben a kereszténységgel.

    Nem mellékesen éppen azért sikerült a törököknek több várat is elfoglalniuk Magyarországon, mert a magyar védők éppen holt részegek voltak, mint mindig.

Minden vélemény számít!