Az izzadságszagú katolikus fiatalosságról

Az egyház állandóan fiatalságát hangsúlyozza: hogy el kell érnie a fiatalokat, hogy törekszik a fiatalokkal való párbeszédre és a „fiatalos stílusra”. A probléma nem is a törekvéssel, hanem a hangsúlyozással van.

„El kell érnünk a fiatalokat”, „csináljunk valami fiatalosat”, halljuk gyakran egyházi szervezetek, lelkiségi mozgalmak, az egyházi kommunikáció vagy épp a püspöki kar ifjúsági bizottsága részéről. De hogy próbálják ezt megtenni? Kicsit úgy, ahogy Kádárék csinálták, és aminek lenyomata az Ezek a fiatalok című film: felülről, elhatározásos döntéssel, körülményesen, hogy „na most akkor fiatalosak leszünk”.

Vegyük például a katolikus médiát. A cél, hogy „elérjük a fiatalokat”, nyilván részben ezáltal valósítható meg. Az azonban nem elég, hogy leszögezzük: az internet fontos „evangelizációs terep”. Attól még, hogy fent leszünk a neten – amit egyébként az egyház kiválóan abszolvál mind hivatalos, mind nem hivatalos formában, például papok blogjai által (Magyarországon kevésbé) – nem történik semmi, ez ma már egyrészt megvalósult, másrészt a legalapvetőbb követelmény. Ha a netre költözés már eleve ekkora nekikészülést és levegővételt igényel, nem pedig magától értetődik, máris megette a fene a fiatalosságot.

A net azonban csak egy forma, csatorna, amit meg kell tölteni tartalommal. Ha pocsék minőségű, már tíz éve is elavult html-honlapokat szerkesztünk (főleg plébániák), nem beszélhetünk fiatalosságról. Súlyosbított eset: honlap telepakolása ájtatos-giccses képekkel. És érthetetlen, körülményes nyelven írunk. Utóbbi két jelzőnél időzzünk el egy keveset.

Ha teletűzdeljük szövegeinket az „áhítat”, „töltekezés”, „katekizmus”, „homília” és egyéb, a „kisközösségekben”, „lelkiségi mozgalmakban” divatossá vált, vagy éppen latin, esetleg görög eredetű szavakkal, garantáltan nem fognak minket érteni az áhítottan elérni kívánt fiatalok. Különösen minősített förmedvény az „ifjúságpasztoráció”.

Az egyházi nyelvnek természetesen megvan a maga helye és rendeltetése, ráadásul számos szavunkat nem könnyű helyettesíteni, hiszen speciálisan keresztény dolgot jelöl. Vegyük csak a szentségeket, amik olyan egyedi dolgok, amiket nem lehet más fonémasorral jelölni, mint amit használtak rájuk eddig, vagy ha lehetne is, az ugyanannyira érthetetlen lenne, vagy inkább felfoghatatlan, mivel maga a jelölt fogalom is fura dolog nemkeresztény szemmel. A liturgiát sem érdemes ilyen módon „érthetőbbé” tenni, főleg hogy azt már túlságosan is sokat macerálták. Az egyházi szakirodalomban természetesen minden szakzsargonnak megvan a maga helye, és minden közösség kialakít az idő múltával egyfajta belső szlenget. Ha most resetelünk, és elölről kezdjük ezt, akkor is ki fog alakulni megint a keresztény szakzsargon, szóval nem az eltörlésére szólítanék fel, hanem mérsékelt használatára.

Nézzünk egy cikket a szomszédból, a Magyar Kurírról, mely körülményesség mintapéldája is lehetne:

Képregény készül XVI. Benedek pápáról.

A madridi Ifjúsági Világtalálkozó szervezői Habemus Papam! címmel mangát készítenek Ratzinger pápa életéről angol és spanyol nyelven, háromszázezer példányban.
A Manga Hero kaliforniai kiadó korábban már jelentetett meg képregényeket manga stílusban bibliai alakokról, Juditról és Szent Pálról. A gyártó, Jonathan Lin úgy nyilatkozott, hogy a képregény „azoknak akarja bemutatni XVI. Benedek pápát, akik nem sokat tudnak róla azon kívül, hogy ő a katolikus egyház vezetője.” A történet kiemeli, milyen szoros együttműködés volt a jelenlegi pápa és elődje között. A kiadó célja, hogy nagyobb ismertséget szerezzen a pápának és megértesse az emberekkel, hogy az egyház a modern kultúra fontos, látható, aktív részese.

A képregény írói Gabrielle Gniewek és Mathew Salisbury, mindketten a kaliforniai Nagy János Pál Katolikus Egyetem (JP Catholic) diákja. Ezt az egyetemet 2006-ban éppen azért alapították, hogy új utakat kísérletezzen ki, amelyek segítségével a különféle kommunikációs eszközök közelebb hozhatják Krisztus alakját a népszerű kultúrához – tájékoztat a madridi találkozó hivatalos honlapja.

A manga japán képregény, amely az egész világon nagy népszerűségnek örvend. A kiadó azért választotta ezt a stílust, hogy hangsúlyozza: az egyház nem fél a modern dolgoktól, nem idegenek tőle a kultúra új formái.

Érthetetlen számomra, miért is kell olyan körülményesen fogalmazni, hogy „manga stílusban”. Főleg, hogy a végén meg van mondva, mi az a manga. Ez olyan, mint amikor a balatoni pártüdülőben kiírják a falra, hogy „kérjük a vendégeket, ne zavarják az elvtársakat a pihenés eszközlésében”. A katolikus média tele van ezzel a körülményeskedő, túlságosan körülíró, nehézkes fogalmazásmóddal, negédes kenetteljességgel, gondoljunk csak az igen népszerű három pontra a címek/mondatok végén (…).

Abból a kitételből pedig, hogy „a kiadó azért választotta ezt a stílust, hogy hangsúlyozza: az egyház nem fél a modern dolgoktól, nem idegenek tőle a kultúra új formái”, már szinte facsarni lehet az izzadságot. Mi lenne, ha nem akarnánk hangsúlyozni? Nem leírni kell, hogy nem félünk a modern dolgoktól, meg nem idegenek tőlünk a kultúra új formái, hanem pikk-pakk, használni azokat a formákat. Nem attól leszünk fiatalosak, hogy foglalkozunk a fiatalok dolgaival, meg beszélünk a fiatalokkal. Ha a fiatalosságot csinálni akarjuk, el vagyunk tévedve.

A fiatalosság nem attól jön, hogy görcsösen próbálunk olyanok lenni, aztán nem sikerül. A fiatalosság, ha természetességet és könnyedséget jelent, szemben a körülményességgel és kenetteljességgel, alapkövetelmény. Remélem, a katolikus világ nem gondolja, hogy a könnyedség, a természetesség, az internet meg ilyesmik csupán a fiatalok miatt fontosak. Mert ha ezek a felnőttséghez nem tartoznak hozzá, az régen baj. Ha ilyen értelemben nem lesz fiatalos a katolicizmus, főleg a magyar, akkor a felnőttekre sem számíthat majd.

Ja, és a klasszikus katolikus tábori fotókat is el kéne felejteni, amin körben ülnek a népek, vagy középen összefogódzkodnak, félre kéne tenni a plakátokon megjelenő „szende katolikus leányka” tematikáját, eleve, a katolikus illusztrációkultúrára (de ronda szót alkottam) jellemző, elvarázsolt (talán a félrebillent fejű Mária- és szentszobrok égre szegezett tekintetéből ránk maradt) ájtatos szemektől is meg kéne szabadulni. Ahogy a szívalakú dolgoktól, meg mindentől, ami az „itt megértő, befogadó közösséggel találkozol” mondatot sulykolja képileg. A valószínűtlenül steril, mosolygó apa-anya-gyerek(ek) jókatolikus családját hangsúlyozó alkotásokról nem is beszélve.

dszg

29 Comments

  1. Üdv!

    Alapvetően tetszik amit írsz, számos egyházi oldalt böngészek munka és magánérdeklődés miatt is, és hasonló a tapasztalatom.

    Az más kérdés, hogy szerintem azért nem ennyire szörnyű a helyzet, (pl. a http://www.egykerdes.hu és a mögötte szervezett program nekem kifejezetten tetszik), de valóban lehetne jobb is.

    Kérdésem, hogy Te mit gondolsz, mi lehetne megoldás? Egy átfogó koncepciót látsz inkább megfelelőnek? Pl. egy katolikus vagy keresztény (ökumenikus) ifjúsági honlapot? Vagy inkább azt, ha minden egyes közösség, mozgalom magának gyártana valami fiatalosat?

    Milyen a jó fiatalos honlap szerinted? Amivel valóban el lehet érni a fiatalokat.

    Komolyan kérdezem, mint (egy még talán szintén fiatalnak mondható, 27 éves), keresztény ifjúságügyben dolgozó.

  2. Nagyon kemény, és nagyon “el van találva”. Sok mindent én is éreztem/érzek az egyházban a cikkben írtak közül: örülök, hogy valaki összefoglalta. (Remélem, nem fogalmaztam körülményesen :)

  3. Bocsánat, én kívülállóként keveredtem erre az oldalra, de muszáj hozzászólnom. Tudomásom szerint Jézus nem aszerint beszélt a hallgatóságához, hogy milyen korúak voltak, és a társadalmi közeg mennyire volt vevő a mondandójára. Ha az evangélium, az üzenet nem győzi meg őket, akkor kár is erőlködni, semmilyen népszerűsködő médiablabla nem fog használni.

  4. Csak az a kérdés, hogy a klérus az evangéliumot hirdeti-e vagy saját hülyeségeit. Valóban, a fiatalok általában szeretik a szexet. A klérus jó részét pedig valószínűleg rosszul szoktatták a bilizésre, ezért mindent undorítónak és bűnösnek tart, ami az altestével kapcsolatos.

    Ennél még azok a milliók is közelebb állnak a Teremtőhöz, akik szeretkezéseik videóit fölteszik a netre, mert egymás nemi szerveit gyönyörűnek és a kölcsönösen örömszerző szexelést elragadónak találják.

    Magukat keresztényeknek hazudók persze pornónak meg erkölcstelenségnek mondják ezeket, pedig lehet-e erkölcsösebb dolog a szeretetnél, szerelemnél, szeretkezésnél?

  5. Kedves Kriszta!

    Olyan bődületes marhaságokat hordasz itt össze, hogy repedezik tőle a plafon! Ráadásul Húsvét napján… Szerinted a szeretet az egyenlő az állatias ösztönök kiélésének műveletével?

    Remélem, te sem gondolog mindezt komolyan, és csak provokáció gyanánt írod. (Ez volna a jobbik eset.)

  6. Jézus igen, pápizmus nem: “Amit nem lehet érthetően mondani, az értelmetlenség.” – írod. De azt te sem gondolhatod komolyan, hogy Isten (és az ő dolgai) szűk értelmünkkel befogadható, szavakba önthető.

    Kriszta: A szexualitással semmi gond, az Isten ajándéka. De valójában akkor a szeretet kifejeződése, ha megjelenik mellette az elköteleződés, a másikért való felelősségvállalás. Az egyház ezt a felelősségvállalást és e felelősségvállalás szükségességét forszírozza.

    Továbbá a szeretetnek több szintje van, az erosz csak az egyik. Amit Isten ajánl és maga is gyakorol (nekünk pedig életcélunk), az az agape, mely egy önfelejtő szeretet, mely pöttynyit sem keresi a maga hasznát (az erosszal ellentétben, ahol még jelen van saját érdek is). A párkapcsoaltban mindkettőre szükség van.

  7. Az állatok nem szexelnek, csak nemzenek. A gyermeknemzés lehet állatias ösztönkiélés, de a szex nem, mert az különleges emberi fejlemény.

    Tudománytalan, hogy a szexről az állatias ösztönök jutnak az ún. keresztények eszébe.

  8. A szex maga a házasság – mutatott rá egy barátom egyszer, legalábbis az Ótestamentum szemléletmódjából ez következik. Ezt a szemléletet az Újtestamentum nem változtatta meg, csak más kameraállásból, a hűség nézőpontjából veszi az eseményeket. Vagyis ha egy férfi lefekszik egy nővel, azzal, ha volt szertartás, ha nem, ha tetszik neki, ha nem, feleségül is vette, és attól kezdve felelősséggel tartozik érte. Ha elbocsátja (kirúgja) – paráznaság esetét kivéve – tanítja Jézus – paráznává teszi. A nőt (is). Fb: ezek szerint erről az esetről beszélsz.

  9. Utálhatod a szexet, amennyire akarod – de csak a saját életedben. Másokét elítélni erkölcstelenség, tudománytalan, eretnek, beteges. Jézus durván ledorongolta a törvényeskedőket.

  10. Kriszta: egyáltalán nem értem, mit akarsz kihozni a hozzászólásaidból. Nekem az jött le, hogy a klérust, az egyházat, valamint a képmutató keresztényeket szidod, mert pornónak és erkölcstelennek nevezik a

    egy szimpla baszás közszemlére bocsátását, pedig az olyan szép. De ezt a szépséget nem látják, mert utálják a szexet. Jól értem?

  11. Kedves szerzők, cikkírók!

    Kedvelem, olvasom az írásaikat, amiket itt a potálon közzétesznek, csak azt sajnálom, hogy sokat vagdalkoznak. Ha egy kicsit kevesebb ócsárlás és több építő jellegű javaslatot olvasnék, tán még jobban élvezném az írásukat.

    Mi a gondom jelen írásukkal? Hozzánk csak a rendszerváltással érkezett el a második vatikáni zsinat üzenete, tartalma, most egy tanulási folyamat elején-közepén van az Egyház. Óriási a lemaradása általában más szervezettek szemben atekintetben, hogy hogyan lehet a médiában jó imázst kiépíteni. Számon kérjük-e egy másodikostól a hatványozást? Nem. Inkább kérjük, hogy igyekezzen a szorzótábla megtanulásában.

    De kell-e egyáltalán nekünk ilyen “korszerű imázs”?

    Tisztázni kell ki mit akar! Az Egyház meg akar szólítani mindenkit. Kérdés, hogy tegyük ezt? Akarunk-e a “tanácstalan emberi lélek piacán” egy újabb árucikk lenni? Nem hiszem.

    Izzadtságszag akkor lesz ha elakarjuk magunkat adni, márka akarunk lenni minden áron.

    Ne! Semmi ilyesmi! Épülni és evangelizálni csak belülről, ahogy írták alulról indulva lehet.

    Zárásként:

    Ajánlom a Szív újságot, amely élen jár egy új, minőségi és hiteles keresztény nyilvánosság megteremtésében. Természetes, fiatalos.

    SzÖ

  12. Ártatlan emberek nyilvános kivégzése, pl. máglyán elégetése bezzeg nem vált ki olyan erkölcstelenségi felháborodást, mint egy szeretkezést ábrázoló felvétel.

    Nem véletlenül írtam erkölcsi felháborodás helyett erkölcstelenségi felháborodást: amit katolikus erkölcsként állítanak be, az gyakran erkölcstelenség, irgalmatlanság, perverzió.

    Nagyanyám imakönyvében a lelkitükörben a szexszel kapcsolatos bűnök mind halálosak, kövérítettek. Bezzeg a gyilkolás, az lehet szent kötelesség is.

    Nem csoda, ha az egyház-cég tanítása nem kell a fiataloknak, hiszen az többnyire nem Jézus tanítása, hanem a farizeusoké.

  13. Kriszta: bocsánat, de nem mindegy, hogy idd ki a bilit, vagy vidd ki a bilit. Azt mondtad, a kefélés szép, ezért közszemlére bocsátása nem erkölcstelen. Egy gyilkosságról senki sem állítja, hogy szép, ellenben életre szóló okulásul szolgálhat. Bár lehet, hogy a pornó is, már amennyiben a tudományos/népszerű ismeretterjesztő kategóriába soroljuk. Namost csak tudd, hogy a Bibliában a porneia jelentése: paráznaság. Lehet, hogy Jézus keményen ledorongolta a törvényeskedőket, viszont a paráznákról azt mondta: nem jutnak be az Isten Országába. A törvényeskedők viszont bejutnak, csak nem könnyen. Szóval a paráznaság közszemlére bocsátása, akár szép, akár csúnya, minimum erkölcstelen. Ha egy házaspár teszi közzé a szeretkezését, az talán nem lenne erkölcstelen, viszont sok értelme nem lenne, mert ott van nekik élőben, úgy még sokkal szebb. Hagyjuk ezt, kedves, és beszéljünk a “fiatalosság” minden áron való hajhászásáról, és arról, hogy miért akar bárki is “fiatalos” lenni?

  14. Végtelen szánalommal gondolok minden parázna, undorító szexmániás fiatalra. Remélem észhez és KRISZTUSHOZ térnek mielőtt elemészti őket a pokol tüze. Minden nap imádkozom szegényes lelkükért. Ezek a fiatalok sosem gondoltak bele a lehetőségbe, hogy tévedhetnek. Önön tévedhetetlenségük tudatában utasítják el KRISZTUST. Megvakította őket a modern média demagógiája. Mindent elhisznek, amit mondanak nekik. Testvéreim, imádkozzatok értük ti is!

  15. Kedves Kriszta. Szerintem te rossz oldalra írsz. Ilyen szavakat nem használ az az ember aki Istenfélő és szeretne megosztani másokkal valamit a sajátjából. A szeretet nem összekeverendő semmi mással amit itt említettél. Arra pedig különösen oda kellene figyelned, hogy ne te mond meg mit gondolt Jézus. Alázatosság és bűnbánat, kedves Kriszta. Istenben hinni egyféleképp lehet: Vagy igen vagy nem. Az, hogy megpróbálsz mindenkit hibáztatni azért, hogy igazold a bűneid, nem túl bölcs dolog. Nagy felelőség másokat megbotránkoztatni a hitükben, gondolkozz el rajta. Imádkozz az Úrhoz, hogy adjon tisztánlátást neked és erőt az igazak útján. Nézzünk magunkba és foglalkozzunk többet saját hibáinkkal, mintsem, hogy igazoljuk bűnös tetteinket.

  16. Inkább az a baj, hogy az egyház miért akar a modern kultúra része lenni? Ez már nem az európai kultúra, nem a történelmi kereszténység folytatása. Belőle nőtt ki igaz, de a modernség/modernizmus a a katolicizmus legveszélyesebb, legundorítóbb eretneksége. Ez az elfajzás csaknem felfalta és elpusztította már az európai Tradíciót, de már importáltuk mindenhova persze, és csak hízik.

    Épp ezért nem értem miért parolázunk, jópofizunk azzal, amit el kéne tipornunk. Tudom ez nem megy könnyen, meg felvetül a kérdés, hogy mégis hogy vágjunk neki, de muszáj. Ki más tehetné meg? A katolicizmus az utolsó bástya, omladozik, de még áll, hiszen kősziklára épült.

    A reformáció (sőt lehet már a reneszánsz) óta egyre lejjebb csúszunk, igaz voltak még nagy pillanatok közben, de a bűnös francia forradalom óta a görbe már tényleg totál lineáris. Hiába volt az a néhány fellángolás, szép lassan mélyebbre szállunk, mint a pokol.

    Mindenesetre erőt kívánok a szent atyának, a klérusnak, a hívőknek a harchoz. Reménytelennek tűnik igaz, de ne feledjük Nagypéntek után Feltámadás!

Minden vélemény számít!