Az égbekiáltó örmény

Szóba sem állok veled – nyilatkoztatta ki szigorúan a kaukázusi, majdhogy keresztül nem döfött a bozontos szemöldökös fekete szemével. 

A vendégem volt, tehát amit tett, nem egyszerűen sértés. Vérlázító, tűrhetetlen botrány. Tudta ő is és akarta, hogy az legyen. A mellkasán fénylő arany örmény kereszt alatt időnként összerándultak az izmok. Őszes szakálla megremegett, de szikrázva állta a tekintetem, pedig az én nézésem is tud nehézsúlyú lenni. Megnémultam a torokszorító dühtől. Szótlanul ettük meg az ebédet, nem búcsúztam el tőle, csak kinyitottam az ajtót. Aztán fogtam a Bibliát és olvasni kezdtem. Buddha-rajongó voltam akkor, de mire a végére értem, már keresztény.

-bv-

2 Comments

  1. Szia. Az örmény feleségem egyik barátnőjének keresztapja, éjszaka kopogtattak be hozzánk, nálunk aludtak. A barátnő reggeli után elment, a férfit ottmarasztottuk ebédre. Egy ideig semleges témákról, a kaukázusi mindennapokról beszélgettünk (még akkor nem volt ott háború), de hamar a vallásra terelődött a szó, és én Buddha nagyszerűségét kezdtem bizonygatni, hogy milyen toronymagasan emelkedik Jézus fölé…

Minden vélemény számít!