Valódi értékek

Nincs ember, aki ne ismerné Rockenbauer Pál 1979-ben forgatott Másfélmillió lépés Magyarországon című természetfilmjét. A több mint ezer kilométeres túra operatőrével, a magyarországi természetfilmezés doyenjével, Szabados Tamással beszélgettünk.

Mi terelte a természetfotózás felé?

A gimnázium nagyon jó időszak volt az életemben. Csak természettel foglalkozó társaim akadtak, akikkel barlangásztunk, túráztunk, hegyet másztunk, szinte minden hétvégén. Heten-nyolcan egymásra találtunk, megismertük Pest környékét, a Pilist, a Börzsönyt, mindent, ami közel volt. Később tágult ez a földrajzi kör, a Zemplénbe a Bükkbe is eljutottunk. Aztán már felnőtt operatőrként egy szép napon összeismerkedtem egy Rockenbauer nevű pasassal, és egymásra találtunk. Ő egy csodavilágot teremtett előttem, így kerültem közel a természetfilmezéshez. Az első dokumentumfilmet is közösen csinálhattuk, és később is nagyon boldog ember voltam, hogy elsőként mehettem vele az Antarktiszra, aztán később Afrikába, Mongóliába.

Hogyan emlékszik vissza a Másfélmillió lépés forgatására?

Rockenbauer Pál túl azon, hogy végtelenül tisztességes volt, attól volt igazán nagyszerű, hogy nemcsak a természetet szerette, hanem azokat a falvak szélén élő embereket, akik a legtöbb örömöt tudják adni. Soha nem a tanácselnökökhöz mentünk, hanem azokhoz, akik őszintébbek, akik tiszták, gondolkodásukban, értékükben. Egy évvel a forgatás előtt végigment asszisztensével az útvonalon, és minden faluban felmérte, kikhez lesz érdemes odamenni. A „másfélmillió lépés” fogalom. Ez a filmsorozat bemutatja a magyar parasztságot, a magyar vidéket, a magyar zenét, a magyar egyházakat, a magyar várakat és a magyar néprajzot is.

Akár iskolai tananyag is készülhetne belőle?

Jó lenne ezt megvalósítani, hisz a célunk az volt, hogy kedvet csináljunk a túrázáshoz, és ezen keresztül Magyarország megismeréséhez. A spanyol gimnazistáknak például meg kell tenniük az El Camino utolsó 100 km-ét még az érettségi előtt. Az az utolsó 100 kilométer módot ad arra, hogy valamit megismerjenek abból, ami ott történik.

A Másfélmillió lépés óta mintegy kétszáz saját filmet készített.

A Caminoról is forgattam, illetve a Másfélmillió lépés során megismert különleges helyekről, legszebb emlékeimből. Azokról a völgyekről, bányákról, utakról, fasorokról, amelyek a filmben néhány percet kaphattak csak. „Nekem ne lenne hazám?” címen jelent meg az ötvenhárom részes sorozat, néha még megy a tévében.

Mivel foglalkozik ma legszívesebben?

Fákkal és a forrásokkal. Eddig negyvennyolcról forrásról forgattam, a fák közül pedig a különlegességek, a hozzájuk kapcsolódó gondolatok foglalkoztatnak. Mint például a Rákóczi fa Romhányban, vagy egy magányos szilfa a Bakonyban, az ország legöregebb gesztenyefája Kőszegen vagy Szent Margit sírja feletti különleges fa a Margit-szigeten. Ezek a faemlékek történelmi, vagy gondolkodásra késztető emlékek. A filmjeimben leginkább a hangulat jelentős, az, hogy hogyan tudja elcsípni az ember az egyes korszakokban azt a fát. Ködben, tavasszal, a növény születésekor, vagy ősszel, amikor potyognak a levelek.

Lát követőket?

A fiatalok között nagyon sok tehetség van, de ők már más irányt képviselnek, náluk már nem a természet az első. Egy sztár a nevét hamarabb megtanulják, mint a valóban értékes emberekét. Öveges professzor, vagy Fa Nándor saját korukban celebeknek számítottak, mégis értéket adtak az ifjúságnak.

Pálfay Erzsébet

 

Minden vélemény számít!