Fogoly voltam és eljöttetek hozzám

A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, a szögesdrótok mögött, a rideg falak közt van egy kerek kápolna, ahol bentlakó és látogató egyaránt elfelejti, hogy hol is van. A kápolna tágas, világos, és gyönyörű freskók díszítik, melyeket maguk a rabok festettek. Ez a helyiség ad otthont minden héten a foglyokból alakult mesekörnek, mely valójában egy színjátszókör. Kezdetben karácsonyi előadásokkal készültek saját családjaik számára, mostanra azonban már sikeres budapesti vendégszereplést is tudhatnak maguk mögött. Vezetőik Büky Dorottya, a Feldmár Intézet igazgatója, és Kóródi Mária. Egy felejthetetlen előadás és egy magával ragadó próba után Büky Dorottyát kérdeztem.

Pszichológus vagy, vagy drámatanár? 
 
Egyik sem. 
 
Akkor hogyan kerültél ide, és a Feldmár Intézet élére? 
 
2000-ben vettem fel a kapcsolatot Feldmár Andrással, a vele készült film után. Azóta folyamatosan tanulok tőle. Már akkoriban elkezdtünk együtt gondolkozni, hogyan lehetne előadásokat szervezni. Azóta is én szervezek mindent, a Feldmár Intézetet is így alapítottuk, ami egy nonprofit szervezet. Ő kétszer jön Magyarországra egy évben, akkor előadásokat tart, csoportokat vezet. Néha skype segítségével köztünk van. A vele való kapcsolat nekem terápia és tanulás egyben. 
 
Mióta működik az elítéltekkel a mesekör? 
 
2010-ben jelent meg közös könyvünk, „A barna tehén fia”, ami az azonos című székely népmese feldolgozása. Ennek kapcsán először különböző önismereti gyakorlatok születtek, majd mesekör csoportok alakultak, mint az Ezüstrét, Aranyrét és Gyémántrét – a mese helyszínei szerint. Erről szerzett tudomást a Balassagyarmati Fegyház és Börtön igazgatója, Dr. Budai István, aki megkérdezte, tudnánk-e adaptálni a módszert a börtönviszonyokra. Így született meg 2011-ben a balassagyarmati fogvatartottakból álló mesekör. 
 
Működik máshol is ilyen? 
 
Nem, sem Magyarországon, sem külföldön nincs ilyen, mi magunk vagyunk az elsők, magunk dolgoztuk és dolgozzuk ki a módszert folyamatosan, hétről-hétre a fogvatartottakkal együtt. Persze, majd’ minden börtön alkalmazza a drámapedagógia módszereit, máshol is működnek színjátszó körök. 
 
Mi a célja ennek a mesekörnek? 
 
Alapvetően a karácsonyi előadás. A mesejátékot, amit a résztvevők állítanak össze, karácsonykor adják elő gyerekeiknek, családtagjaiknak, és az előadásból készült DVD-t tudják ajándékozni, ami azért nagy szó, mert nincs pénzük, másképp nem tudnák megajándékozni szeretteiket. Az előadás a találkozásra is egy különleges lehetőség, mert egyébként csak szigorú szabályok betartásával érintkezhetnek szeretteikkel egy egyszerű látogatás alkalmával. Itt, az előadás utáni rendkívüli családi beszélőn arra is van lehetőségük, hogy megöleljék egymást, hogy a szokott rideg, hivatalos környezethez képest sokkal jobb, emberibb körülmények között beszélgethessenek.
A próbák alatt pedig fontos az itt és most élmény. Mondhatnék nagy szavakat, mint reszocializáció és reintegráció, de ez csak távoli, indirekt cél lehet. A közvetlen cél az, hogy megtapasztaljanak egy szeretetteljes, elfogadó légkört, amiben önfeledten tudnak játszani, ahol nincsen szégyen és bűn. Ennek van gyógyító ereje. 
 
Nyomon követhető-e a mesekör tagjainál az értékrend változása, vagy eleve az került be, aki már elindult a helyes úton? 
 
Nem csak az ő értékrendjük változik, a mienk is. Ez hétről hétre érezhető. De természetesen ők nem egyformák, nem lehet egy kalap alá venni őket. Vannak, akik egyenes úton, alternatíva nélkül jutottak ide; vannak, akik dönthettek; és olyan is van, aki eleve erre készült, mert nem akart nyomorogni.

Itt olyan ajtók nyílnak ki számukra, amik korábban soha nem voltak nyitva. Új élmény nekik az önfeledt játék, a szeretet, a barátság, a csapatmunka, és az előadás után a családdal való együttlét. Ezek sokat formálnak rajtuk és az értékrendjükön. Van, aki elkezd tanulni, mert most már belátja annak szükségességét. A viselkedésük is látványosan változik, ennek az is az oka, hogy a csoporthoz való tartozás feltétele a kifogástalan magaviselet. Radikálisan csökkent például a börtönben a fegyelmi cselekmények száma. 
 
Említetted, hogy ti is változtok. Miben? 
 
Napról napra mosódnak ki belőlem az előítéletek, sztereotípiák. Továbbá szert teszünk egy sajátos tudásra. Olyasmikről hallunk, amikről korábban nem is álmodtunk, például, hogy a Jancsi és Juliska történet nem csak a mesében van. Ezek árnyalják a világról való gondolkodásunkat: mi fontos és mi nem, miért érdemes dolgozni stb. 
 
Azon a próbán, amit én láttam, két spontán jelenet született, majd egy komoly beszélgetés volt a jóról és a rosszról. Mindig így zajlik a próba? És mindig ilyen filozofikus kérdések merülnek fel?  
 
Jelenetek mindig vannak, de filozofikus beszélgetés nincs mindig. Többen játszanak hangszeren, így általában sokat éneklünk, táncolunk. A hangulat sokszor inkább vidám, egyáltalán nem mindig komoly. 
 
Említetted, hogy a próbákat egyéni foglalkozások előzik meg. Ezek hogyan zajlanak?
 
Eredetileg azokkal foglalkoztunk ezeken az alkalmakon, akiknek problémájuk volt a csoportmunkával, de mostanra ez kiszélesedett: ha szükséges, terápiás beszélgetést folytatunk, ha szükséges, életvezetési tanácsadássá alakul az alkalom, de van, hogy írni-olvasni tanítok, vagy egyéb tantárgyakat. Amikor terápiás beszélgetésről van szó, fontos, hogy nem én segítek, hanem egymásnak segítünk. Ez a „Feldmár-féle terápia” egyik jellemzője. A kapcsolat az, ami gyógyít. A szeretet. És hogy mi és milyen a szeretet, azt Pál apostol leveléből tudjuk. 
 
A hozzászólásokból és a dalszövegekből is látszik, hogy többük istenhívő. 
 

Igen, szerencsére van olyan egyház és egyházi ember, aki veszi a fáradságot, és itt van, foglalkozik az elítéltekkel. A rabok pedig a jó szóra kinyílnak. 
 
Mi lesz azzal, aki szabadul? Megmarad-e a kapcsolat? Van-e erről már tapasztalat? 
 
Nincs még sok tapasztalatunk. Volt, aki visszajött, de volt olyan is, aki eltűnt a szemünk elől. Augusztusban szabadul egyik tagunk, őt szeretnénk megtartani tapasztalati munkatársnak. Ehhez tanul is, ennek a képzésnek az akkreditálása folyamatban van. Valószínűleg ez lesz az egyetlen olyan képzés, aminek a feltétele a börtönviselt múlt. 
 
Közös utatokból csak egy fergeteges előadást, és egy összeszokott csapat vidám próbáját láttam. Van ennek az útnak nehézsége? 
 
Ami jön, azt fogadjuk el. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Én az elején féltem, de ez három hét alatt elmúlt. Most már rájuk merném bízni az életemet. Néha van alkotási krízis. Amikor például a jelenetekből nem akar összeállni a darab. De aztán túljutunk ezen is. 
 
Legutóbb Igazmondó Laci történetét adtátok elő. Korábban milyen előadásaitok voltak, és mire készültök most? 
 
Első mesejátékunk a Király vagy halál című volt, aminek szintén saját élmény az alapja: sokuk érezte azt, hogy lehetőségeik szerint annyira szegényen tudnának csak élni, ahogy nem is érdemes. Ebből az érzésből születik meg a darabban az elhatározás: király leszek, vagy jöjjön a halál. A darabok saját ötletekből spontán születnek, nagy bennük az improvizációs lehetőség, nincs is szigorú szövegkönyv. De előadtuk a Hófehérkét is. Ez a színészi képességek fejlesztésére volt nagy lehetőség: kellett törpét, királylányt alakítani. Musical lett belőle, így zenét is írtak hozzá. Gyereknapon adtuk elő. A következő előadás témája az apa-gyerek kapcsolat lesz, erre nekik van igényük. A rabok többsége apa, és felmerül bennük a kérdés, hogyan nevelhet gyereket az, aki önmaga nem pozitív példa, minta. Egyelőre csak jelenetek születtek, hosszú érlelődés után áll majd össze belőlük a darab, és a szereposztás is az utolsó pillanatig változhat, mert van, hogy az utolsó pillanatban érik meg valaki egy szerepre. 
 
A próbán látható volt, hogy bizalmas kapcsolat van köztetek. Ez hogyan alakult ki? 
 
Lassan és fokozatosan. A börtönszabályok szerint három lépésnél közelebb nem is mehetnénk egymáshoz. A tagok is először zárkózottan méregették egymást. Aztán a játékban lassan föloldódtak. Mindnyájuk számára fontos a péntek, a próba napja. Erre lélekben már jó pár nappal előbb elkezdenek készülni. Ez is összeköti őket. A végső áttörést pedig az első karácsony hozta meg. A sikeres előadás után teljesen természetes volt, hogy megöleltük egymást. És ez így is maradt. 

Varga Tímea

Minden vélemény számít!