Mi igaz abból, ami (a) való(ság)?

Tejfölszőke volt, egyes-egyedül egy barna-fekete üstökű faluban. Aztán csupaszarcú pap, amikor az Ige jobban ízlett, ha szép bajuszos száj szólta. És egyébként is.

Ríkatott, amikor mindenki más nevettetett volna és erőt öntött az altatást várókba. Akarták, hogy szúrjon, de ő jókedvre derített, és amikor elvárták, hogy mondja meg, simogatott. Kisgyermekként felfogta és értette az emberlét hegyfokait és hasadékait; mikor felnőtt, hétmérföldes csizmával lépett át rajtuk. Megfenyítették, eldugták, meghurcolták, kitiltották, de nem a gonosz egyházelnyomó államhatalom sátáni kiszolgálói. Nem. Az övéi. A krisztusi hit szent és rettenthetetlen hősei. Ő pedig hagyta: mindent hitt és mindent remélt. Vérlázítóan, arcpirítóan naiv volt. Isten könnyen vezethető tanítványa. Késő öregségében aztán mindent megírt Sírjanak a papok címmel: szívszorító, felkavaró olvasmánynak indult. És trombitaszó lett. A szomjazva várt üzenet. Mindig is írni akartál. Hát írj! De előbb láss. Így láss!

-bv-

Minden vélemény számít!