Találkozás Henri Boulad-dal

Tündéri, vékony kis ember, aki természetességével, őszinteségével, szavai mélységével, ugyanakkor finom humorával pillanatok alatt megnyeri hallgatóságát – akárcsak annak idején Jézus a hegyen vagy a tóparton. Az Egyiptomból érkezett jezsuita szerzetessel július 17-én találkozhattunk: reggel egy kopt szentmise keretében, délután pedig az imáról szóló nagy hatású előadását hallgathattuk a Párbeszéd Házában.

Fotó: Thaler Tamás

Vallásgyakorló katolikusként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy tudjuk, mi az ima, hisz nap mint nap imádkozunk. Boulad atya azonban mélyebbre vezetett minket az ima birodalmában, megismertetve bennünket az ima és ezzel párhuzamosan az emberi személy szintjeivel. Előadását rögtön azzal a meglepő gondolattal kezdte, hogy a különböző imádságok és „az ima” nem azonos: az ember mondhat imádságokat úgy, hogy nem imádkozik, és imádkozhat úgy, hogy nem mond imádságokat. Az imádságok ugyanis csupán formulák, melyeknek az a szerepük, hogy elvezessenek minket a valódi imához, amelyben viszont már nincsenek formulák és gondolatok. Az ima állapotában önmagunknak már nem keresünk semmit, még megnyugvást vagy üdvöt sem. Ez a Tábor-hegy élménye. A még felszínes, rutinszerű, kötött szövegű imádságok az ember felszínes szintjén zajlanak, melyet az atya személyiségnek nevez.

Tovább vezet minket az ima második szintje, az elmélkedés. Ez az ember mélyebb rétegét, az egyéniséget érinti. A személyiség és az egyéniség közt azonban van egy „homályos zóna”, amit Boulad atya „kis halálnak” nevez azért, mert ahhoz, hogy ide eljussunk, önmegtagadásra van szükségünk: felszínes énünkhöz, a „személyiségünkhöz” való ragaszkodásunknak meg kell szűnnie. Azaz már nem takarózhatunk azzal önmagunk és mások előtt, hogy „orvos vagyok”, „tanár vagyok”, „ügyvéd vagyok” – hisz ez csak egy szerep, nem valódi énünk.

Az ima harmadik szintje a kontempláció, ami már valóban „az ima” – a Tábor-hegy. Nem cselekedet, hanem állapot. Teilhard de Chardin isteni miliőnek nevezi, melyben benne él az ember. Ebben az állapotban, megadatik az istenlátás – mondta Boulad atya -, mely egy megfogalmazhatatlan, így átadhatatlan tapasztalat, melyre azonban Jézus is utal a hegyi beszédben: „boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent” (Mt. 5.8). Ez az ember legmélyebb szintjén zajlik: a „személy” szintjén. Az egyéniség és a személy szintje között ugyancsak van egy „homályos zóna”, melyet az atya már „nagy halálnak” nevezett, mert a megtalált egyéniségről való lemondás, – ami a mélyebb szint elérésének újra feltétele – még nehezebb, még nagyobb áldozattal jár, mint korábban a személyiségről való lemondás. Ez a két szenvedésteli átmenet, a „kis halál” és „nagy halál” jól ismert a keresztény misztikában: Keresztes Szent Jánosnál ez a „lélek sötét éjszakája”, és Jézus is erre utal mikor azt mondja: „aki követni akar, tagadja meg magát…” (Mt. 16.24) . De ha az ember valóban végigmegy ezen a misztikus úton, mely ugyan nehéznek tűnik, mégis mindnyájan erre vagyunk meghívva, akkor ahová érkezik (kontempláció), az maga a mennyország: megnyílás Isten és a másik ember felé. Amilyen mértékben képes az ember külső rétegeit (személyiség, egyéniség) feladni, olyan mértékben nyílik meg Isten és a Végtelen felé. Ez az önmagam számára való meghalás és ezzel párhuzamosan megnyílás az Isten, a Végtelen és ezzel együtt a Másik felé, ez maga a szeretet. Testi halálunk után folytatódik ez a megkezdett önfeladási, a másik irányban pedig megnyílási utunk – ez a tisztítótűz. Ha pedig valaki úgy dönt, hogy nem indul el ezen az úton, nem ad fel felszínes énjeiből szemernyit sem, nem nyílik meg a másik számára egyáltalán, az maga a pokol – az örök magány. Boulad atya feltette a kérdést, vajon mi hol tartunk ezen az úton? És biztatta hallgatóságát a továbbhaladásra, hisz minél többnek tűnik a veszteség, annál nagyobb a nyereség.

A lelkünket nyitogató előadást kérdések követték, majd az estet az atya egy kopt nyelvű gyönyörű énekes imádsága zárta, mely segített megéreznünk, hogy az ima valóban nem csupán cselekedet, hanem állapot, amiben otthon lehetünk.

Varga Tímea

Minden vélemény számít!