Egyszer volt, hol nem volt…

Ki emlékszik gyerekkorából azokra a varázslatos pillanatokra, amikor addig könyörgött anyukája szoknyáját rángatva: „mama, mesélj!”, míg a mama végre elkezdte kedvenc meséjét?

Abban a szerencsés korban nőttem fel, mikor még nem volt számítógép (sőt kezdetben TV sem), így esténként nagymamám a kislámpa mellett olvasta föl nekem egy régi, ütött-kopott mesekönyvből kedvenc mesémet, A három kismalac és a farkast. Én a földön ültem, nagymamám lábához kuporodva, és elbűvölten hallgattam. Hosszú ideig mindig csak ezt kértem. Szerettem barátságos rajzait, pl. a malac házikója előtti lábtörlőt, amire az volt írva: Isten hozott! (Akkoriban egyáltalán nem voltak vidám, kedves, vicces, egyedi lábtörlők, és ha lettek volna, akkor sem azt írták volna rá, hogy „Isten hozott!”.) De a történet is magával ragadott, a harmadik kismalac kőházának biztonsága pedig megnyugtatott. Később egy másik, hasonlóan régi könyvből Grimm meséket hallgattam, azok lettek a kedvenceim csodás világukkal, ahol tudhattam, a végén mindig minden jóra fordul. Fiatal felnőtt koromban, ahogy visszagondoltam ezekre a téren és időn kívüli mesés estékre, hamar kialakult bennem a meggyőződés: életem sikereiben nagy szerepet játszott a mesék által mélyen belém plántált szilárd hit, hogy a világ kerek, minden a helyén van, vagy időben helyére fog kerülni. Bár a tapasztalat nem mindig ezt mutatta, a tapasztalatnál erősebbnek bizonyult a mesék által közvetített világkép.

Így aztán örömmel vettem a kezembe először Boldizsár Ildikó Meseterápia c. könyvét, most pedig a Meseterápia a gyakorlatban címűt, melynek tanulmányait tanítványai írták, és melyből megtudhatjuk, hányféleképpen, hányféle területen hasznosítható ez a fiatal tudomány, a meseterápia. E könyveket olvasva megerősítést nyert bennem az eddigi homályos érzés: a mesék kerek világképükkel valóban mélyen elültethetik bennünk a hitet, hogy a világ meghatározott rendben zajlik, életünknek értelme van, feladataink vannak, amikhez kellő időben megkapjuk a segítséget, ha mi is mindent elkövetünk, és nem térünk le a helyes útról; így életünk kiteljesedik, célba ér, még ha olykor vannak is kilátástalannak tűnő helyzetek. Minden élethelyzetnek, sőt valószínűleg a pszichés betegségeknek, eltévedéseknek is megvan a maga meséje, melyek segítő bölcsességei, problémamegoldó viselkedésmintái dramatikus és egyéb kreatív feldolgozással belénk ivódhatnak, és segíthetnek nehézségeinket leküzdeni, bukásainkból felállni: olyanok lehetünk, akár a mesehősök, akik sikerrel kiállják a próbákat.

A meseterápia gyakorlatában mesecsoportok és egyéni terápiás foglalkozások egyaránt lehetségesek, csakúgy, mint prevenciós foglalkozások, és konkrét problémák megoldására irányuló alkalmak. Olvashatunk hátrányos helyzetű gyerekeknek indított mesecsoportokról, ahová elvált szülők gyerekei érkeznek, vagy betegséggel küzdők, mélyszegénységben élők, szorongók, tanulási nehézséggel küzdők; vagy olyanok, akik egyszerűen csak a felnőtté válás küszöbén állnak, és a pedagógus megpróbálja a tananyagba beilleszteni a mesékkel való élményszerű foglalkozást. Működik a meseterápia a felnőttek világában is: pár- és családterápia keretében, pszichiátriai osztályokon, betegek közt, idősek közt és egyéni terápián egyaránt. A mesékben változatos lehetőségek rejlenek arra, hogy a hozzájuk forduló ember megtalálja a kiutat, ha úgy érzi, eltévedt életének útvesztőjében.

Varga Tímea


Meseterápia a gyakorlatban- Magvető Kiadó, 2014
szerkesztette: Boldizsár Ildikó
408 oldal, ára: 3690 Ft
www.fabularium.hu

Minden vélemény számít!