Gérecz Attila nyomában, Séták a költő életének fontos helyszínein II., Az Otthon

Kép1

 

 

 

Budapest, Munkácsy Mihály utca 34.

 

Az Andrássy útról nyíló elegáns utcák hagyományosan a követségi rezidenciáknak, arisztokraták palotáinak, művészek és tisztviselők bérházainak a gyűjtőhelye. A Munkácsy Mihály utca 34. számú ház hatalmas méretű saroképület, kisebbik homlokzata néz csak a festőről elnevezett utcára. A nagyobbik, több traktusú homlokzat a Podmaniczky utcára nyílik, s máris megérthetjük, hogyan kerülhetett ide a Gérecz család. A Nyugati pályaudvar kihúzó vágányai mellett építette a MÁV dolgozóinak ezt az épületet, és még több hasonlót a Nagykörút felé. Vitéz Gérecz Ödön 1939-ben, vagy 1940-ben hozta ide feleségét és három fiát, pontos dátumot sehol nem sikerült fellelnem, és ő maga csak nagyon rövid ideig élvezhette a polgári miliőt, mert 1943. március 15-én elhunyt. Attila bátyjai még szintén a negyvenes években kirepültek otthonukból, Árpád híres zenészként Svájcba, Ödön pedig Londonba emigrált.

Géreczék itteni életéről Hiesz Győzőné Dreschel Mária (a továbbiakban H. D. Mária) visszaemlékezéseiből tudhatunk meg részleteket, aki a németországi, francia hadifogságból 1946. október 23-án visszatért Attila kedvese volt, s ugyanabban a házban lakott családjával.

 

„1947 júniusában a budapesti Kölcsey Ferenc gimnázium nagy iskolaépületében és az udvaron erősítő hangszórók visszhangoztak jó ritmusú zenét. Már kint az utcán hangos beszélgetéssel tolongtak az emberek, így közéjük vegyülve, kíváncsiságból én is bementem az egyébként nyilvános ünnepségre. Itt ismerkedtem össze az addig csak látásból ismert Gérecz Attilával. Odajött hozzám, meghajolt, bemutatkozott és felkért táncolni. Ő akkor 18 éves volt, én 15. Nekem megtetszett jó fellépése, sportos, csinos megjelenése, a kissé pimasz, de kedvesen vidám stílusa, elbűvölő mély barna tekintete, szép dús, hullámos barna haja. Beszélgetésünk során kiderült, hogy mindketten ugyanabban a Munkácsy Mihály utca 34. alatti, a gimnáziummal szomszédos házban lakunk.”

 

Az épület Podmaniczky utcaival párhuzamos éle a hatalmas méretű, szecessziós stílusú Kölcsey Gimnázium tömbjéhez simul (ahol emléktábla őrzi a költő hírét, sajnos sem a gimnázium honlapján, sem más helyen nem találtam erről képet vagy bármilyen adatot).

 

Gérecz Attila több osztályt végzett egyszerre a háború miatt kihagyott éveket bepótolandó, és az érettségire készült. H. D. Mária már említett visszaemlékezésében a háború veszteségeitől megtépázott és a közelgő szovjet diktatúra kettős szorításában megélt fiatalkori szerelemről, zsúrokról, táncestekről, összejáró családokról és kirándulásokról vall, felidézve a még létező polgári világ minden kívánatos velejáróját. Amit aztán a diktatúra mindenestül igyekezett kiirtani. Így származási okokból nem vették fel Attilát egyetemre, s a polgári környezetből hajnalonta indulva a kemény munkás közegbe ingázott: Csepelre járt dolgozni vasesztergályosként. A nehéz fizikai munkához könnyen hozzászokhatott, mivel az öttusát ekkor már hivatásszerűen űzte, vélhetően már virradat előtt róva a köröket a Margitszigeten.

Benedek Ferenc kiváló öttusaedző visszaemlékezése szerint Gérecz 1948. március 21-én indult először versenyen, s 1949-ben már lövészetben legyőzte tizenegy körrel Benedek Gábort, a későbbi olimpiai bajnokot.

„Atillával minden olyan gyorsan történt”- jegyezte fel H. D. Mária, s látjuk, hogy mire volt képes (egy év alatt három osztály, két év alatt kiemelkedő sporteredmények).

 

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) végzett kutatásaim alatt bukkantam arra a tényre, hogy még a kommunista üzemrendszerben is ki tudott emelkedni társai közül, mivel a csepeli vasesztergálás mellett műszaki rajzolói, szerkesztői képesítést is szerzett, s miután a Rákosi Mátyásról elnevezett gyárban ezt nem értékelték kellőképpen, felmondott. (Ezt nem is tudom, hogyan magyarázhatnám el egy mai fiatalnak, mit is jelentett ez abban az időben, s micsoda karakán fickó volt hősünk.)

A Teherautó Javító Vállalatnál helyezkedett el, ami a Dózsa György út 1-3. szám alatt volt található, s láss csodát: műszaki rajzolóként alkalmazták. Onnan vitték el az ávósok 1950. december 8-án.

 

Műveiben csak áttételesen szerepel a Munkácsy Mihály utca. Nagy, prózai betétekkel tűzdelt versében, a Töredékben ír letartóztatásáról:

(Beszélgettünk. Inkább csak Magda és én. Margit nagyon sápadt és csendes volt. Amikor engem annak idején elfogtak, hozzám vendégek gyűltek kb. 14-en. Csak anyám és a két lány tudta, hogy én hol lehetek.)

Nem látszott meg, hogy elszorulna
a szíve. Erőt vett magán.
Vigyázott mindig a borukra,
hogy ki ne fogyjon valahány.
Csak néha tűnt el –  mondta Magda –,
s a konyhaszéken sírt anyám.

“És ti?”  “Amikor elvitt a kat.pol.
még nem tudtuk mily szörnyű. Nézd.
Ott állt az a sok palack bor,
és hogy ne keltsünk feltűnést…”
“Hát ittatok.” “Igen.” Én akkor
kaphattam az első ütést.

….S a Bálint-fiuk anyja nyáron,
akit csak megállíthatott,
a gombját fogdosta, vagy vállon-
ragadta, és csak kacagott:
“Képzelje el, uram, hogy három
fiam volt, és most mind halott!”…

(A Bálint fiuk barátaim voltak. Három testvér. Egyiküket a határon lőtték agyon, a középsőt felakasztották, miközben otthon váratlanul meghalt a legfiatalabb is.)

A Bálint család szintén a Munkácsy Mihály utcai házban lakott, a fiúk közül Gyula Gérecz perében szerepelt, és kötél általi halálra ítélték.

 

A vád szerint Bálint Antal Ausztriából hazatért katonatiszt kémkedésre vette rá a baráti társaság tagjait, a fent említett testvérén kívül Bosnyák László, Cservenka Gyula, Mohos Endre és Schaeflern Henrik találkozgattak a rendszer megdöntését tervezgetve, ráadásul néhány alkalommal Géreczéknél. A többiek is a környéken laktak, sőt Cservenka kivételével ugyanabban a háztömbben.

 

Géreczet tehát letartóztatásakor munkatársai és édesanyja várták otthon születésnapját megünnepelni, miközben őt már vélhetően az Andrássy út 60-ba hurcolták. A letartóztatás után néhány órával kiszálltak az ávósok a Gérecz-lakásba házkutatást tartani (ez már az iratok szerint 9-ére esett, valószínűleg éjszaka), s édesanyján kívül már csak nyolcan tartózkodtak ott. Külön érdekesség, hogy közülük két hölgyet is Margitnak hívtak, aminek jelentőségét majd az Aladár utcai helyszín bemutatásakor fogom részletezni.

 

Édesanyja élete végéig a Munkácsy Mihály utca 34. szám alatt lakott (az utálatos társbérleti rendszer bevezetetésével két lakásban felváltva), s rá gondolva, róla írva megható sorait, valószínűsíthetően ez a helyszín jelentette a rab költő számára az Otthont. Ahová visszakívánkozott mindvégig.

 

Mégis, 1950. decemberi letartóztatásától 1956. október 31-i szabadulásáig nyilván egyszer sem, utána pedig maximum négy éjszakát pihenhetett itt. November 4-től 7-ig fegyverrel a kezében harcolt a Blaha Lujza téren és a környékén, s a legendárium szerint édesanyját többször hívta egy Dohány utcai telefonfülkéből, de haza már nem jutott.

Minden vélemény számít!