IGEN

Legutóbbi interjúalanyunk, Prof. Dr. Gombócz János az kérdése Önhöz az volt, hogyan lehet minél több embert rávenni arra, hogy sportoljon. Hogyan tudják a kis kézilabdázókat a sportághoz irányítani?

Sajnos még mindig nem tisztultak le az erővonalak Magyarországon a sport és testkultúra helye, szerepe viszonylatában. Felnőttek olyan generációk, akik a komoly fizikai megerőltetéstől tartanak: saját maguk sem vettek részt soha sportban. Pedig a napi testi nevelésnek, a testkultúrának, mint bővebb fogalomnak olyan értékei is vannak, ami a szellemi tevékenységet és egyáltalán a mindennapi életet, a családban és az egyéni életben való erőfeszítéseket, valamint a közösségi erőfeszítéseket támogatja. Másik probléma, hogy ma Magyarországon még mindig az előbb említett ún. keleti szisztéma működik az élsportban. Az az edző, aki egy tehetséges gyermeket kap a kezébe, rögtön rá van kényszerítve, hogy nagyon gyorsan eredményességet mutasson fel. Az edzők és a testnevelő tanárok már nem a felkészítésben, a korcsoportos adott, adekvát időszakhoz realizálható legjobb képző munkában érdekeltek, hanem a gyors sikerben. Ha Pistikével nem végeztetnek el a szenzitív időszakban bizonyos feladatokat, mert az a fontos, hogy eredményeket produkáljon, akkor később István már nem tudja behozni ezeket a hiányosságokat. Ezt a folyamatot mindenképpen meg kell állítani. Ennek az útkeresésében vagyunk ma.

Azért a gyerekek hozzáállásával is van baj. Azt tapasztalom, hogy egész egyszerűen nem szeretnek elfáradni!

Ez borzasztó nagy probléma: az agykutatóktól tudjuk, hogy a mozgásnak szerepe van a beszédben, a beszéd is mozgás, segíti a kommunikációt. Különböző mozgásformák hiánya okozhat olyan problémákat, mint a diszlexia, diszgráfia. A kisiskolás kor, és most már az egyetemi szellemi terhelés időszaka sem képzelhető el egy optimalizált, heti háromszor másfél óra rendszeres, komolyan tervezett, és kifejezetten erőkifejtésre épülő testi terhelés - pszichomotoros kultúra - nélkül. Ez az alap.

Önnek viszont biztos vannak kedves gyermekkori élményei.

Édesapám, sport-centrikus mérnökember lévén (válogatott kosárlabdázó volt - a szerk.), magas rangon kezelte a sporttevékenységet: egész életében mögöttem volt. Emlékszem, a szegedi templomkertben kora reggeltől korosztályok szerint be voltunk osztva, ki mikor mehet oda focizni. Alig vártuk, hogy az öregek páratlanul legyenek, hogy mi még két órát focizhassunk. Fontos volt az életünkben a csapat, a barátság, a hierarchia, a kialakult csípési sorrenddel együtt: tehát a közösség. Az iskolában pedig megtanultunk a sportról mindent. A 12-14 éves korban sportágat választottunk. Ma is erre lenne szükség: hogy az iskolán belüli és az iskolán kívüli rendszerek egymásba kapcsolódjanak. Ha ezt most szabadidős sportnak hívjuk, Freizeit sportnak, rekreatív sportnak - szinte mindegy. Mára már a rehabilitációs sportmódszerek is nagyon igényeltek, mivel a tanulók 47 százaléka mozgásszervi betegséggel hagyja el a középiskolát. Ez régen nem fordult elő, az edzetlenségről nem is beszélve.

Van konkrét megoldási javaslata, edzői filozófiája?

Hogyne. Elmegyünk a gyerekekhez az oviba, suliba, mert a foci ekkor már megy. Kezébe adunk egy kicsinyített kézilabdát: pontosan ugyanolyant, amellyel a felnőttek is dolgoznak. A labdaérintéses, átlépős, kontakt-cselezős, játékos feladatokkal koordinációs előnyöket is szerez a gyerek, ráadásul hihetetlen kötődés alakul ki benne a sport iránt. Az én edzői filozófiám mindig a középutas munka volt. Kemény, sporttudományosan felépített fizikai munka, nagyon erős stratégiai-kreatív tevékenység, és ehhez jön hozamként a magyar habitus megválasztása, és a saját játék- és munkastílus kialakítása. A küzdőképessége erős a magyaroknak.

Találkozik víziója a jelenlegi kormány döntéshozóinak elképzeléseivel?

Szerencsére a sport stratégiai szemlélete visszatért az állami vezetéshez. Ez borzasztó fontos, mert a döntéseket vissza kell vinni oda, ahol ezeket meg tudják oldani: ezek elsősorban az iskolák. Olyan testnevelőkre van szükség, akik hajlandóak kora reggeltől késő estig nyitott tornatermekkel várni a gyerekeket, és foglalkozni velük, és 12-14 éves korukig minden sportággal megismertetik a gyerekeket. A másik nagyon fontos feladat a sport mint életpályaprogram elfogadtatása. Ez annyit jelent, hogy én kézilabdázó vagyok, tehát „két nyelven beszélek": pszichomotoros kultúra egy részében messze felette vagyok a társadalom egy jelentős részének. És ráadásul nem vagyok annyira buta, hogy mondjuk a sportmenedzsment, vagy a gazdasági menedzsment képzés után amit megtanulok, és amit a 10-15 év alatt anyagi javakat megszerzek, ne fektessem be a társadalom számára is hasznos és optimális vállalkozásba, a családom javára, és a jövőm érdekében. Ezért kell az élsportolókból kiművelt emberfőket, megfelelő karakterű embereket képezni, a képzettség iránti vágyuk erős legyen. Legyen kiskapu: ha bármi idő előtt elcsúszik, sérülés, vagy egyéb probléma miatt, akkor a sportoló tudjon bekapcsolódni abba a szakirányú területbe, ahol ő tehetséges lehet. Így terveztem meg a kézilabda akadémiát, amit szeretnénk megvalósítani.

A sportolók kineveléséhez a család, a szülők megnyerése is szükséges.

Nagyon sok a csonka család, ami jelentősen csökkenti a pedagógiai hatékonyságot. Ugyanakkor a családok között vannak jobb módú, vagy gondolkodásában kiváló családok, akik igénylik, hogy a gyermekük sportoljon. Megdöbbentő, hogy a nagyváros mögött a vidék mára hátrányba került. Ennek okai az elszegényedés, és a testnevelő szakemberek teljes hiánya. Az utóbbi 20 év sajnálatos tendenciája miatt a testnevelő tanárok kikerültek az iskola perifériájára. Az én időmben a legtöbb iskolaigazgató vagy helyettese testnevelő tanár volt, mert jól tudott szervezni, irányítani és fegyelmet is tudott tartani.

Szülőként nagyon fontosnak tartom a sportra való szakszerű kiválasztást, ezzel elkerülendő a gyerek jövőbeni kudarcait.

Azt kell elérnünk, hogy aki választ, vegye figyelembe a gyerek karakterét. Egy introvertált, de lelkiekben küzdő, nagyon nagy belső tartással rendelkező gyermeket az egyéni sportágakhoz kell inkább levinni. A másik dolog pedig, hogy ki milyen versenyzői típus. A nagyon kicsi gyerekeknél még nem tudja az edző eldönteni, hogy az izgalom pozitív vagy negatív irányba tolja el a részvételt. Ez is nagyon fontos lesz később.

Sok délszlávval dolgozik, hogyan választja ki őket?

Nagyon érdekes emberek, csodálatos karakterek, hihetetlen erős egoval megáldott valakik, de a munkámban a sportolóimat én mindig öt-hat szempont alapján értékelem. Ezek a munkához és a közösséghez való viszonyulás, az önbizalom, az önbecsülés, mások tisztelete, a belső-külső motiváció, és a célfilozófia, amiben él. Náluk egyértelmű, hogy még mindig az érvényesülés, az előrehaladás, a kitűnés a saját közegükből a legfontosabb. A csapatomban ezek a szláv emberek - a tehetséggondozásukat hét éves koruktól kezdik el - a sportra teszik az életüket, de mellette meg tudták tartani azt a szemléletet, - az életpálya programot - amiben ők a nyelvtanulást, (angolul mindegyik beszél jól, vagy esetleg még németül is) és a hozzávaló intellektusfejlesztését fontosnak tartják. Kiművelt emberfők is vannak köztük nem egyszer.

Hisz Ön a született vezetőben, vagy a vezetés tanulható?

Vannak tulajdonságaink, melyeket magunkkal hozunk a világba, de a szülői háttér is biztosan meghatározó. Nagyon fontos az a minta, amit 12-14 évesen példaként láttunk, szüleinktől átvettünk, ösztönösen magunkévá tettünk. Aztán nagyon fontos a napi tanulási folyamat is. Az én életemben a családi háttér - a szüleim, és a saját hat fős négy gyermekes családmodell -, borzasztóan meghatározó: vannak sikerek és kudarcok, és ha dominálnak is a sikerek, a kudarcok esetén kell egy háttér, ahová a legkisebb sérüléseimmel fordulhatok. Ez nekem mindig a család volt.

Hogyan foglalná össze vezetői elvárásait egy magas szinten működő edzőnél?

Olyan erőteret épít ki, amiben a vezető motiválni, kommunikálni tud, példát mutat. Katartikus személyiség, aki a környezetével, a legfőbb döntéshozókkal, vezető médiumokkal is együttműködő, szerepet vállaló vezető. Aki az embereinek az energiakisugárzó, szenzibilizáló, tehát fáradás elleni erőkifejtést mutató, szenvedélyes energiaadó vezető. Aki nem tudja ezt megcsinálni, az az élsportban nem sokáig lesz szereplő. És eljutottam oda, hogy az érzelmi, értelmi intelligencia mellett nagyon fontos szerepe van az állóképesség intelligenciának, és a spirituális intelligenciának. Ha ezt együtt tudja valaki kezelni, átlátni és erre felépíteni a munkáját, akkor én ezt úgy szoktam mondani, hogy létre lehet hozni egy olyan állapotot egy közösségben, amelyben lehet, hogy le tudják őket győzni, de nem könnyű. És a veszteségek is sokkal hamarabb kiheverhetők.

Lefogadom, ezeknek a gondolatoknak a finomhangolásaként születetett a híres etikai kódexe!

Valóban. Nagyon régen és sokat gondolkodtam ezeken a dolgokon, az érzelmi és értelmi értékrend kialakításán, amiből a legjobb fizikai teljesítmény hozható ki. Nagyon fontos dolog ez, mert - mára már látom - ez aztán elkezd önállóan működni. Mi a története? Egy éjszaka leírtam. Úgy éreztem, ezt most meg kell csinálnom. Nagyon rossz helyzetbe került akkoriban a magyar kézilabda válogatott. Az előző világversenyen kudarcot szenvedett, én pedig megkaptam a vezetését újra. Azt gondoltam, hogy a konfliktusokat elsősorban meg kell előzni. Úgy, hogy egy olyan kegyelmi állapot alakuljon ki, amiben a sportoló ha veszít is, akkor is emelt fővel tud lejönni a pályáról. Mert olyan ellenállást tanúsít a nála jobbnál, hogy a veszteség is dicsőség. A kódex minden pontja fajsúlyos, minden pontját kétféleképpen lehet értelmezni. Van egy általános értelmezése, és egy sokkal mélyebb, elemző értelmezése is. Először mindenkinek a kezébe adtam, hogy vigye haza, olvassa el. Aztán hagytam egy kicsit érni, majd végigvettem én velük, ahogy én gondolom, és amit szeretnék. A harmadik az volt, amikor azt mondtam: vigyázzatok, mert olyan dolog van a kezetekben, ami közületek lehet, hogy valaki(ke)t ki fog rostálni. Erre figyeljetek! Ezzel azt akartam elérni, hogy egymást is e szempontrendszer szerint értékeljék. És egy ember ki is szállt. Ugyanis ezek a szimbólumok, kifejezett erkölcsi értékek úgy felerősödtek a csapatban, hogy volt, aki úgy érezte, nem ide tartozik. Azóta olyan hangulat van, ami óriási plusz erőt a játékosoknak. De ezt ki kellett építeni.

Mire terjed ki még a figyelme, mit tart még fontosnak a szakmai munkája mellett?

Fontos a csapat, a közösség, a kötelesség, a teljesítőképesség, valamint az, hogy a teljesítőképes tudás faktorai hogyan realizálódnak egy személyiségben. A 12 faktorból legalább 6 lélektani. Ezért van a kódex is, hogy ezekben a dolgokban kicsit jobban eligazodjunk. Ez segíti a szakmát, de példát ad arra is, hogy otthon, a családban is ezek az értékrendek jelentkezzenek.

Kit szeretne behívni az IGEN szellemi asztaltársaságába, és mit kérdezne tőle?

Hallottam a „Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban" posztgraduális képzésről. Szívesen megkérdezném a Sapientia Hittudományi Főiskola egyik tanárát ezzel kapcsolatban. Hogyan lehet objektivizálni azokat az értékeket, melyeket át lehet tenni erre a rendkívül dinamikusan változó, nagyon sok értéket vesztő korszakra, hogy az emberek könnyebben kialakítsák azokat az értékeket, amik mentén az egész társadalom alkotóereje munkálódik, mert én azt gondolom, hogy e mentén kell Magyarországot megújítani.

Pálfay Erzsébet

A magyar férfi kézilabda-válogatott etikai kódexe

„Ne félj a vihartól, hanem tanulj meg táncolni az esőben" - mottó
1. A kialakuló konfliktusokat rögtön az elején szemtől szembe, méltósággal zárd le és tisztázd megnyugtatóan!
2. A személyes győzni akarás és siker mellett a társaid sikere, eredményessége örömmel töltsön el!
3. A munkád és az élet más területén is légy fegyelmezett és pontos!
4. Mások háta mögött ne intrikálj, szemtől szembe vállald véleményedet és döntéseidet!
5. Tudj örülni a sikereknek, és mértékkel megünnepelni azokat!
6. Sem a mérkőzésen, sem az edzésen, valamint azon kívül egyetlen csapattársadat se hagyd magára nehézségei és problémái közepette!
7. Minden olyan egyezséget, megállapodást teljesíts, amelyek kiállják a tisztesség, az erkölcs és a morál próbáját!
8. Kötelezd el magad a folyamatos fejlődés, tanulás, képzés mellett, törekedj a kiválóságra!
9. Légy felelősségteljes önmagaddal szemben, ne másokban keresd a hibát, ne próbáld magad kifogásokkal és magyarázkodással felmenteni!
10. Légy megértő és lojális csapattársaddal és vezetőiddel!
11. A tiszta beszéd és pozitív gondolkodás kedvezően befolyásolja a teljesítő képes tudáshoz nélkülözhetetlen állapotot!
12. Ne feledd, hogy a csapat tagjaként, minden pillanatban a magyar válogatottat és hazádat, Magyarországot képviseled!