IGEN

Mennyire áll távol egymástól egyház és gazdaság?

Az egyházi enciklikákban mindig is olvashattunk gazdasági területeket érintő állásfoglalásokat, de korábban ezen írások csak irányelvek szintjén tartalmaztak gazdasági utalásokat, legyen szó a szegények védelméről, vagy a munkáról. A két éve megjelent Caritas in Veritate-ban viszont már napi szintű gazdasági kérdések, praktikumok, példák jelennek meg. Ez persze azzal is összefügg, hogy a Caritas in Veritate-t előkészítő munkacsoportnak több keresztény közgazdász professzor is tagja volt. Könnyebb olvasnunk, mint a Septimus Annust, vagy a Rérum Novarumot: a nyelvezete helyenként inkább hasonlít egy üzleti kiadványra. Ez is mutatja: egyház együtt változik a világgal, és keresi a válaszokat a huszonegyedik század kérdéseire.

A másik oldal, a gazdaság szereplői hogyan illeszkednek ehhez a folyamathoz?

Érdekesen alakul az ő történetük is. Még a 70-es évek végén Friedmann azért kapta a Nobel díját, mert azt hirdette, hogy a vállalatoknak semmi köze adományokhoz, felelősséghez, a business azért van, hogy a tulajdonosoknak minél több pénze legyen. Az összes többi dolog eszköz; beleértve a vezetőket, a dolgozókat, a beszállítókat. Ha az adományozás nem szolgálja a tulajdonosok érdekét, akkor ne adományozzunk, ha viszont szolgálja, akkor ne adománynak hívjuk hanem befektetésnek, marketingnek, szponzorálásnak. Ami nem hoz gazdasági hasznot, ahhoz nincs is joga a menedzsmentnek, legfeljebb a tulajdonosnak. Ez elfogadott tétel lett, ebből nőtt ki a neoliberális gazdaság, ami mindent letarolt.

Aztán egyszer csak elkezdtek előjönni a szépséghibák!

Mostanra kiderült, hogy ugyan sok érték van ebben is, de nem a legjobb út, és a nyereségesség, biztonság, kockázatminimalizálás szempontjából sem az igazi. Ekkor jelent meg az üzleti etika fogalma. Vegyük példaként a korrupciót: némelyeknek ugyan pénzt hoz, de az összes többi embernek csak a pénzét viszi. Ez nemcsak erkölcsileg rossz, hanem gazdaságilag is, hosszú távon is csökkenti a versenyképességét a társadalomnak és a gazdaságnak.

Az ember személyiségét is eltorzíthatja.

Bizony, mert hiába van kiváló diplomám és felkészültségem, ha könyörtelen vagyok és csak a versenyt nézem, nem fogom tudni motiválni a beosztottjaimat, nem leszek képes együttműködni - sem a magánéletben, sem vállalati szinten. S nem lesz meg a termék időben, így a szolgáltatás sem lesz jó, és a szomszéd cég, ahol jó a légkör, leköröz.

Bizalom, értékrend, érzelmi intelligencia, felelősség, szolidarítás, összetartozás: 40 éve el sem hangozhattak neoliberális körökben. Egyáltalán mióta tudunk nyíltan beszélni ezekről?

2002-ben Szegeden Zsolnai László szervezte meg az I. Spiritualitás és Menedzsment Konferenciát. Az egész világról - Indiából, Szingapúrból, Kelet- és Nyugat Európából - érkeztek akadémikusok. Sok amerikai professzor is meghívást kapott, ám egyikük sem jött el. Nem mertek eljönni. Megmondták négyszemközt, hogy nagyon értelmesnek, igaznak, jónak tartják a kezdeményezést, lenne is mondandójuk, de nem merik adni a nevüket egy ilyen című konferenciához, mert akkor Amerikában szalonképtelenné válnak. E rendezvényből azóta konferenciasorozat lett, központja a löveni egyetemen van, az Európai Unio is támogatja, és a Corvinus Egyetem is képviselteti magát. Az amerikai professzorok pedig ma már remélik, hogy beletartozhatnak abba a szűk körbe, akik meghívást kapnak, és eljöhetnek ezekre az eseményekre. Ma már lehet arról beszélni, hogy nézzük meg a buddhisták, a muzulmánok, a keresztények, a zsidók, a Zarathusztra hívők hozzáállását a gazdasághoz, fenntarthatósághoz, kapitalizmushoz, kamathoz, tőkéhez, munkásosztályhoz.

A Sapientia Egyetem hogyan kapcsolódott a témához?

A Sapientia alapvetően hittudományi egyetem, ahol javarészt teológusokat képeznek. A főiskola felvállalta, hogy beszél arról, hogy a hívő ember hogyan viszonyuljon a gazdasághoz. Külön öröm, hogy a képzéshez a Corvinus Egyetem is csatlakozott, rektori jóváhagyással. Tehát ez egy közös program: a helyszínét fizikálisan a Sapientia adja - természetesen a lelkiség mellett. A a gazdasági tárgyak oktatását viszont Corvinus-os, elkötelezett hívő előadók vállalták.

A tananyag gondolom teljesen egyedi; most született.

Igen. Kalákában állítottuk össze úgy, hogy mindenki kidolgozta a saját szakterületét. Olyan sok érdekes témát sikerült összeállítanunk, hogy alig férünk bele az időkeretbe. A képzés tematikája nagyjából három egyenlő részből áll: 1/3 a teológia, 1/3 a társadalomtudományok, és 1/3 a business school, tehát a marketing, a pénzügy, szervezés, HR. A teológia tárgyait alig kellett adaptálni, ezt a Sapientiás tanárok adják elő, akik amúgy is ezeket tanítják. Talán egy kicsit más nyelvezetben. A többi tárgy előadói kevertek: van olyan tárgy, amit Sapientia-s tanár, van olyan amit Corvinus-os tanít.

Úgy hallottam, erősen heterogén az évfolyam. Ez nem kis kihívást jelenthet az előadóknak.

Igen, a legfiatalabb hallgatónk huszonegy-két éves, a BSc-t most fejezte be, és a Corvinus-os MSc-vel párhuzamosan tanulja ezt is, és teszi helyre a fejében amit itt-ott hall. Aztán van olyan is, aki közelebb van a hatvanhoz, van, akinek 20 éve ez a szakmája, és van olyan is, aki pusztán érdeklődő. Két szerzetes vesz részt a képzésen, a többiek mind világiak.

A gazdaság nyelven fogalmazva: mi a képzés humán profitja?

Azért jó ez a kurzus, mert amellett, hogy egy win-win helyzet a vége, az elején mindenki behozza a maga áldozatát. A diákok rászánják a szombatjaikat, tandíjat fizetnek, tömik a fejükbe a sok-sok információt, szemléletet, vizsgáznak, és mindezt azért, hogy kapnak a végén egy diplomát, ami kiegészítő képzés néven fut, és nem helyettesíti az MSc-t. Én pedig meghozom azt az áldozatot, hogy sok időt rászánok arra, hogy felkészüljek egy-egy órára, és még az órát is megtartom - speciel önkéntes formában. Itt mindkét oldalról nagyfokú elkötelezettségről van szó.

Pálfay Erzsébet