Elenyészett kondenzcsík

Egyik régi mániám, hogy a lökhajtásos repülők angyalok. Úgy csinálok, mintha középkori lennék, de legalábbis még „Verne Gyula” szkeptikus gyermeke: á, repülő masina sosem lesz… S méghogy hangsebesség, meg csík az égen, nevetséges! Ha megtesszük ezt a kis szellemi elhatárolódást,… Tovább

A sárga kanca

Amelyik Zarathusztrát a vasútállomásra vitte. Ahol alászállása megkezdődött. Meg a hónaljába harapódott kutya. Az örök nyűg. Amit ölelni kell. A fájás. Ami nélkül talmi az öröm. És a nem fájás. A mozdulatlanság emésztő égése. És a belőle pattanó szikra. Az… Tovább

„Nem hiszek a csodanőkben”

Jókai Anna írónővel a Magyar nők a nagyvilágban konferencián férfiak és nők szerepeiről, gyermekvállalásról és női önmegvalósításról beszélgetünk.  Mit tanít a mai fiatal nőknek? Célom, hogy átadjam mindazokat a tapasztalatokat, amiket átéltem. Szeretném megkímélni a mai fiatalságot, jobb, ha az… Tovább

Szárnyakat igéző

Úgy izgultam, mint a gyerekek Szenteste délutánján, minden hónapban, az Igen megjelenésekor. Hogy mi lett abból, amit írtam. Sosem lehetett tudni előre. Az író ír, a főszerkesztő szerkeszt, az olvasószerkesztő pedig jéghideg kegyetlenséggel műt át kozmikus ívelésű mondatokat szálkás izmú,… Tovább

Képes. Vagy. Rá.

Mondta, és fellépett a létrára, hogy helyrehozza a viharban szétzilálódott tetőt. Nemigen láthatta pedig, hogy mit csinál, a patakokban szemébe csorgó izzadság miatt, mivelhogy súlyos tériszonya van. Mintha az agyszerkezetéből kimaradt volna a problémaméret érzékelő terület. Olyan nincs, hogy nem… Tovább

A láthatatlan mester

Lelkes, aktív, szolgálatokkal elhalmozott keresztényt nehéz felébreszteni. Különösen úgy, hogy nem találkozol vele. Nem tudtam, ki ő, azt sem, hogy a világon van, csak a könyvét kaptam emlékül. Hát az lett. Kitörölhetetlen. Szántsatok magatoknak új szántást – ez a címe,… Tovább