2013. január 2.

A Mária Út ajándék az égtől

 

Dr. Szabó Tamással, a Mária Rádió és Mária Út elnökével beszélgettünk.

Merről kanyarog az Ön útja?

Egy pici bakonyi faluban, Halimbán születtem. Ennek a falunak a papja volt Szalai Miklós esperes, aki az egész országot gyógyfüvekkel gyógyította. Az idősebbek még emlékeznek rá, ő volt a halimbai „gyógyfüves" pap. Mi kicsi gyerekek voltunk, és velünk gyűjtette ezeket a füveket, tehát volt példakép előttem. Ez a szolgálat, amit itt láttam, olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy állandóan azt kerestem, mi is az én dolgom.

Érdeklődése a rendszerváltást követően a politika felé terelte.

Az akkori fejemmel úgy gondoltam, hogy a politikai szerkezetek megváltoztatása javítja majd meg a társadalmat és az emberek viszonyait is. Alapító tagja voltam a Magyar Demokrata Fórumnak, később miniszter lettem. 1998-ban kiszálltam a politikából. Megértettem, a politika nem arra való, amit én keresek.

Milyen volt Antall József mellett dolgozni?

Boldog voltam attól a szolgálattól, amit Antall mellett kaptam. Óriási feladatokat kellett megoldani. Az igazi megrázkódtatás a halála volt. Bár egy generációnyi korkülönbség volt köztünk, emberileg nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ő fordított újta az Isten világa felé. Annyira erős volt a kapcsolatom vele, hogy nem tudtam volna tiszta szívvel eltemetni, ha nem rendezem le a dolgomat Istennel. Huszonöt év után mentem el ismét gyónni.

Mi váltotta ki ezt az erős hatást Önnél?

Az utolsó üzenete, amit Bolberitznek Pál mondott, és ami a ravatala fölé volt írva: „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője." És ez az üzenet meghatározta, hol kell tovább keresnem. A nehézfejűeknek ilyen nagy pofonok kellenek. Én Tamás vagyok!

Tudatos útkeresés kezdődött?

A Cursillo mozgalomban kezdtem el dolgozni önkéntesként. Azóta vezetem a tanfolyamokat, és látom a csodát. Az emberek hagyják kinyílni a szívüket, és az evangélium ereje éppolyan drámaian erős ma a lelkükben, mint abban az időben, amikor Jézus köztünk volt. Aztán egyszer egy Cursillo-s szerzetestől kaptam a kedves „parancsot": csinálj itt katolikus médiát, fiam! Öt évvel később megszólalt a Mária Rádió.

Minden mögé kell valami szervezet, valami rendszer is. Itt van például a több országon átívelő Mária Út zarándokút-hálózat.

Lehet valaki bármilyen jó gazdasági szakember, vagy tehetséges menedzser, a legtöbbb dolgot nem lehet pusztán emberi erővel véghezvinni. Teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy egy égi sugallatot hajtunk végre, és amikor mi dolgozunk. Azt látom, mintha valahonnan valamilyen segítség mindig jönne. És mivel az ég akarata, a sugallat mások szívében is megszólal. Mint a kés a vajon, úgy megy át a gondolat, amikor polgármesterekkel, szervezetekkel beszélünk a Mária útról. És jönnek mindenhonnan az önkéntesek, akik elkezdenek ezen dolgozni. Ahol ma tartunk, azt mind ők hozták létre: ki van festve 1500 km út: ezt sokszor be kell járni, fenn kell tartani, zarándoklatokat kell szervezni. Az emberek pedig spontán módon elkezdik használni az infrastruktúrát, amit megteremtettünk.

A Mária Útnak mi a legfőbb értelme?

Aki zarándokol, hihetetlenül elfárad, de ugyanakkor valami mégis végtelenül hajtja és kinyitja őt. Ott van egy ember, akli sosem tett még meg hatalmas távot zuhogó esőben, majd semmi baja nem lesz. Feltöri a lábát a cipő, és képes végigmenni a fájó, sebes lábával, és megcsinálja, mert ő akarja megcsinálni. Hogy alkalmazkodnia kell emberekhez, puritán körülmények között aludni, negyven emberrel egy tornateremben. Nem hisztizik, pedig nem ilyen körülmények között él az életben, és itt mégis boldog ettől. És együtt énekel, együtt imádkozik, és mindennap szentmisén van, és látja a gyönyörű tájakat, maga előtt a keresztet, ami folyamatosan megy. És amikor legjobban el van fáradva, akkor Ő veszi át, és érzi hogy ettől erőt kap. Megéli azt, hogy önmagával valamit rendezni tud az út folyamán. Ennek a missziós küldetése plasztikusan és kézzelfoghatóan előttem van. A Mária Út egy ajándék az égtől, ami egy lehetőség az embereknek. De van egy második értelme is, ezt menet közben értettem meg. A békesség a népek között. Ez hét országra kiterjedő projekt. Az évszázadok során ezek a népek a népek előítéleteket alakítottak ki egymással kapcsolatban. Csodák-csodája itt mégis együtt tudnak működni. Ez az emberek egységéről, a szolidarításról, és a szeretetről szól.

Pálfay Erzsébet 

Hozzászólások

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Név: (kötelező)

Ábra:

Ha van felhasználó neved, inkább jelentkezz be! Ha nincs, inkább regisztrálj!

Vissza a lap tetejére
impresszum / médiaajánlat / adatvédelem / partnereink /