IGEN

Az előadások helye: Párbeszéd Háza (Budapest, Horánszky utca 20.)
Az előadássorozat részei:

Február 27.: A személyiség, az én és az individuum (Agócs Tamás és Nemeshegyi Péter SJ)

Március 19.: Reinkarnáció és feltámadás (Cser Zoltán és Hankovszky Tamás)

Április 9.: A szenvedés oka és értelme (Ruzsa Ferenc és Patsch Ferenc SJ)

Május 7.: Buddha, Krisztus és az egyes ember (Szatmári Botond és Puskás Attila)

Május 28.: A lemondás szelleme és a szerzetesség (Cser Zoltán és Lukács János SJ)

A keresztény szerzetességről:
"Ki szakíthat el bennünket krisztus szeretetétől?" Szent Pál a Rómaiakhoz írt levélben több veszedelmet is említ, majd hozzáteszi: "de mindezeken diadalmaskodunk az által, aki szeret minket". A kereszténységen belül első sorban a szerzetesek voltak, akik feltérképezték a Krisztus szeretete általi "diadalmaskodás" lehetőségeit. Az előadás bemutatja a szerzetesség legfontosabb vonásait, arra keresve a választ, hogy mi az, ami tanulságul szolgálhat a mai ember számára, aki életét belső egyensúlyban és főleg szeretetben szeretné élni.

Néhány címszó a buddhista szerzetességről szóló előadásból:
A szerzetesi közösség mint a Tanítás (Dhamma) hordozója és felmutatója. A kis és nagy felavatás, távozás az otthonból az otthontalanságba, befogadás a közösségbe. A szerzetesi közösség szabályzata, az Elköteleződés szavai (Pátimokkha), a külső út. A tanítványság, a négy nemes személy gyakorlata, a belső út. A szerzetesi közösség és a világi követők összetartozása: tanítás és példa - befogadás és támogatás. A szerzetesi és világi közösség együttműködését megjelenítő ünnepek: holdnapok (upószatha), az adományozás napja (kathina). Ami a szerzetesi és világi közösséget összeköti: a Buddha megvilágosodása.

Az előadókról:

Lukács János 1966-ban született, a Budapesti Piarista Gimnázium diákja volt, majd a Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán végzett. Közben, 1987-ben egy évet töltött értelmi fogyatékosok gondozásával Angliában, egy Bárka közösségben. 1989-tól 1991-ig teológiát hallgatott a Pázmány Péter Hittudományi Főiskolán, 1991-ben lépett be a Jézus Társaságába, majd filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott. 1997. és 2000. között a noviciusmester segítőtársa. 2002-ben licenciátust szerzett lelkiségteológiából. 2002 nyarától 2005 februárjáig noviciusmester. 2005-ben a magyar jezsuita rendtartomány tartományfőnökévé választották.

Farkas Pál 1946-ban született, 16 évesen kezdett érdeklődni a buddhizmus iránt. A Kertészeti Egyetemen tanult, majd sok munkahely és kerülőút után 1991-ben, néhány hasonlóan gondolkodó barátjával együtt megalapította a Tan Kapuja Buddhista Főiskolát, Közép-Európa egyetlen felsőfokú buddhista oktatási intézményét. Előbb a főiskola dékánjaként, majd rektora, illetve főigazgatójaként részt vett a hazai buddhista felsőoktatás megteremtésében. Ez idő alatt a főiskola az akkreditációt elnyerve besorolt az államilag elismert intézmények közé. 2001-2003 között Angliában, az öregek tanítása szerinti thai hagyományvonal kolostorában volt "fiatal" szerzetes, a tanítóságot a tanítványságra cserélve. Azóta újra a főiskolán tanítja a buddhizmus alaptanításait, a szentirat ismeretet, és az alapvető meditációkat.