IGEN

Történt annyi minden lapunkkal az elmúlt húsz évben, hogy valószínűleg a feléről nem is tudunk: talán csak a sok száz egykori és jelenlegi igenes kollektív emlékezete siethetne segítségünkre, de tudjuk, hogy kollektív emlékezet a valóságban nem is létezik. Jubileumi számunk így
láthatóan töredékes és aránytalan: nem történeti elbeszélés, nem derül ki belőle, honnan indult, és hova jutott húsz év alatt az IGEN, néha mégis csapongva kitér az egészen apró részletekre, hogy utána néhány év eseményein nagyvonalúan, érdemi említés nélkül átlépjen.

Jubileumi számunk nem vállalkozhat többre, minthogy hangulatjelentést adjon a rendszerváltozás és az ezredforduló környékéről, az IGEN szemüvegén keresztül. Azokról az emberekről szól, akik ezt meg- és átélték, közülük is még inkább azokról, akikkel beszélni tudtunk az elmúlt időkről...

A dokumentarista-jellegű múltfeltárást egyelőre meghagyjuk a történészeknek.

IGEN-légoszlop
Az újság alapja ezek szerint nem a pénz, kiváló know-how vagy menedzsment rendszer, hanem valami nem evilági. Hiszen evilági értelemben már régen el kellett volna tűnnie a süllyesztőben. Mi lehet hát az alap? Reményeink szerint nem kevesebb, mint az isteni igazság, az Ige. Valamint annak keresői, az olvasók és írók. Gyönyörködjenek hát velünk sokáig a mi kis levegőoszlopukban, Isten éltesse sokáig az IGEN-t!

Húsz év legjei - Szerkesztőségi élménytöredékek
Mikor mondták le legtöbben a lapot? Mi volt a legnagyobb IGEN-közeli országos botrány? A legjobb cikk? A lapunk körül mozgó nagyöregeket kérdeztük. Néhányan válaszoltak.

Most mondjam azt, hogy szabadságot akartunk? - Huszthy Ádámmal, lapunk korábbi főszerkesztője az IGEN indulásáról, a rendszerváltozás szellemi pezsgéséről és arról, hogy miért vállalható a czakói kebel.
Büszkék semmiképp nem lehetünk, mert akartunk valamit, jó szándékkal, becsületes alapállásból, és ez nem sikerült. Nemcsak hogy nem sikerült, hanem totális kudarcot vallott. Gyakorlatilag az ellenkezőjére fordult mindaz, amiért a rendszerváltás előtt és alatt harcoltunk. Egyetlenegy dolog valósult meg Magyarországon a rendszerváltás előtti eszmékből, célkitűzésekből: ez a piacgazdaság. Ami engem egyáltalán nem érdekel.

Húsz év, három grafikus
"Élénk figyelem kíséri lapunk képeit, borítóját, tördelését.", majd "Mint látható, a grafikában továbbra is kerüljük a szokványos megoldásokat" - a két szerkesztői üzenet közt két évtized telt el; az átlagos megjelenésű lapok közé tagozódásra mindig rest IGEN szerkesztőiként három grafikusnak köszönhetjük, hogy segítette a tartalom közvetítését, miközben munkájával néha provokált, máskor elmélyített. Schmal Károllyal, Csányi Tamással és Nagy Istvánnal beszélgettünk.

Dömby
Úgy egy évtizeden át gyönyörködhettek az IGEN hátoldalának olvasói Dömby karikatúráiban.

A saját megtérésünkkel már ki lennék békülve - interjú B. Petőfi Ágnes korábbi főszerkesztővel
Elszántnak elszánt, bár roppantul nem értettem a főszerkesztéshez. Akkoriban hetente tartottunk szerkesztőségit, és ez nagyrészt arról szólt, hogy mennyire nem vagyok képben... Az volt a szerencsém, hogy ott volt Szilárd, aki ebben nagyon profi volt. De tanultam másoktól is: a Czakó atyai attitűdje, Lajos mondása, miszerint „a dolgok maguktól megoldódnak, ha eleget tudunk várni", Ádám tréfái, Bethlenfalvy Gábor ötletei a szolgáltató újságírásról mind inspiráltak és hatottak rám.

A Jóisten a Szél korcsmában
Hajnal Géza írása az IGEN utólsó óbudai törzshelyéről.

'89 - IGEN szemmel - 2. rész
Milyen legyen? Kihez szóljon és hallgasson-e „kemény rockot"? Lelkesedés, szó-, és levélcsata, rajongás és nemtetszés - vihar két lavór vízben. Az első év sokatmondó szerkesztőségi üzenetei között tallóztunk.

Kordokumentum
Az IGEN és a munkásőrség összecsapásának mementója, 1991-ből.

(Kizárólag előfizetőink számára készítettük 2008/2-es, az IGEN húsz éves jubileumát ünneplő lapszámunkat. A lap limitált példányszámban jelenik meg, kereskedelmi forgalomban nem kapható. Szponzorpéldányt szerkesztőségünktől rendelhet e-mailben, 2000 Ft-ért.)