IGEN

Idegenszó-tár
THOMASKEREKES1

a legteljesebb összeállítás

Idegenszó-tár

Tótfalusi István


Tinta Kiadó

Édesapám töltötte be gyermekkoromban e szótár szerepét. A kádári rendszerben, még a szabad szombat bevezetése előtt, a Népszabadság vasárnap jelent meg. Akkor egész délelőttjét az újsággal töltötte. Ilyenkor volt szabad gyermekként szólni hozzá, ilyenkor nem volt annyira mogorva. Koraérett gyermekként rengeteg idegen nyelvi kifejezés maradt meg bennem, s a Papa orákulumnak számított. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit jelent az „ autodidakta „kifejezés. Félretolta az újságot. Rám nézett, pizsamában álltam előtte. Föltolta szemüvegét a homlokára és azt válaszolta: ” Autodidakta az, aki önmagától marha”. Ám Tótfalusi Miklós úr mérföldkőnek számító könyvéből hiányzanak az elfogult és sommás értékítéletek. Másfelől is kedves nekem a kötet. Íróbarátaimra hagyott lakásomból annyiszor lopták el a Bakos- éle Idegen szavak szótár-át, ahányszor megvettem. Ez a kötet azonban addig nem kerül ki a lakásomból, csak akkor, amikor lábbal előre tolnak ki, csinos, fekete, zörgő, cipzáros, fejtetőnél záródó, utolsó ancúgomban.


Kerekes Tamás




„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu
thomaskerekes@msn.com
www.tintakiado.hu
info@tintakiado.hu
Az Idegenszó-tár mint alcíme is mutatja, azon kívül, hogy értelmezi, magyarázza a régi vagy új homályos jelentésű idegen szavakat, részletesen megadja azok etimológiáját, eredetét is.
A 28000 címszó közül jó néhány a klasszikus műveltség szavai közé tartozik, mások az elmúlt másfél évtizedben kerültek előtérbe a sajtó, a politika, a közgazdaság, az informatika, valamint a sportok és a művészetek nyelvében. Megtaláljuk benne az ifjúság és a divat nyelvének friss jövevényeit is.
Szótárunk egyedülálló újdonsága, hogy a magyar szótárirodalomban először ismerteti részletesen a szavak etimológiáját. A magyar nyelv idegen szavainak eddigi szótárai csupán röviden, jelzésszerűen utaltak az egyes szavak eredetére. Az Idegenszó-tár páratlan módon, hatalmas nemzetközi szakirodalomra támaszkodva adja meg minden címszó esetében azt a fellelhető legősibb nyelvet, amely a szó ismert forrása. A szerző nem elégszik meg a forrásnyelv közlésével, hanem aprólékos filológiai munka eredményeképpen lépésenként ismerteti azokat a közvetítő és átadó nyelveket, amelyeken keresztül a szó nyelvünkbe került. Bemutatja azt az izgalmas utat, amely során az ősi jelentésből, az ősi szóalakból létrejött a magyar nyelvben ma használatos jelentés és szóalak.

Az Idegenszó-tár segítséget nyújt az idegen szavak helyesírásában, és ahol szükséges feltünteti a szó helyes kiejtését is. Függelékében közli több mint 300 idegen rövidítés, idegen mozaikszó feloldását és értelmezését.
A szerző, Tótfalusi István több évtizedes munkássága alatt több mint húsz magas színvonalú tudományos ismeretterjesztő könyvet, szótárat és lexikont állított össze. A nagyközönség körében igen népszerűek korábbi szótárai, pl.: a Nyelvi vademecum, az Idegen szavak magyarul és a Kis magyar nyelvklinika.
A TINTA Könyvkiadó szótáraival, nyelvészeti szakkönyveivel méltán váltott ki elismerést. A kiadó korábbi szótársikerei (pl.: Magyar szókincstár) mellé az Idegenszó-tárt ajánljuk a szótárforgatók népes táborának és mindazoknak, akik többet kívánnak tudni nyelvünk eddig rejtett titkairól.

A könyv fontosságát előttem már más is méltatta: pl. A. Jászó Anna

„A nemrégiben megjelent idegen szavak szótára címszavainak nagy hányada klasszikus műveltségünkhöz tartozik (matéria, mater dolorosa, matúra), mások újonnan kerültek nyelvünkbe a sajtó, a politika, az informatika, a sport, a művészetek révén (bit, bit rate, bit string, kung-fu, szpícs, szpíker, szponzor, sztár), s tartalmazza a szótár a divat és az ifjúsági nyelv friss jövevényeit is (aerobic, crayon, szolárium). Tegyük hozzá: felleljük benne a nagyváros avulóban lévő, sokak által már nem ismert szavait is, olyanokat, mint a snájdig, sóher, snassz, sébig, smucig, piszlicsáré.
A 28 000 címszót tartalmazó kötet nemcsak értelmezi az idegen szavakat, hanem megadja eredetüket, azaz etimológiájukat is. Az egyes tudományágak alapszókészletét is tartalmazza Tótfalusi István könyve. Megtaláljuk benne az általánosan ismert biológiai, kémiai, orvosi és egyéb szakkifejezéseket, a részletekbe azonban – jó érzékkel megvonva a határt – nem megy bele a szerző. Például a retorika műszavai közül az argumentáció (érvelés), a refutáció (cáfolás) megtalálható a szótárban, de a sztaszisz (ügyállás) már nem.
Érdekesek a szó eredetét megvilágító magyarázatok. A bit (a számítástechnikában az információ legkisebb egysége) angol eredetű szó, rövidítés: bi (nary digi) t, de a bit 'darabka, falat' is. A kung-fu a kínai harcművészetek összefoglaló neve, eredete a kínai kung, gong 'ügyesség, képesség, érdem' és fu 'mester' összetétele. A parlamenter 'békekövet, tárgyaló követ, fegyverszüneti egyezmény megtárgyalására valamely hadviselő fél által kiküldött személy' (tehát nem parlamenti képviselő, mint ahogyan nemrégiben hallhattuk az egyik televíziós csatornán); az idősebbek még jól emlékeznek a szovjet hadsereg két parlamenterére, Budapest határában szobruk is volt. A szó a franciából került a németbe, s onnan a magyarba. A parlament 'országgyűlés, nemzetgyűlés, képviselőház, törvényhozás', valamint az országház, a nemzetgyűlés épülete. Ez is a németből került át a magyarba, végső soron a szóban a francia parler 'beszél' ige rejtőzik, ez kapcsolja össze a parlamentet és a parlamentert. Az emeritus vagy emeritált jelentése 'nyugdíjazott, nyugállományú', elavult jelentése 'kiszolgált, kiérdemesült'. A szó latin eredetű, az e (x) – 'ki, el' és a meritum 'érdem' összetételéből származik. A nyugdíjazott professzor tehát professor emeritus (és nem emirátus, ahogyan már hallottam egyszer-kétszer jól értesült egyénektől). Az emirátus arab fejedelemség, az emír, amír jelentése nemesember, fejedelem, a szó gyökere az arab amara 'parancsol' ige. A szótár ezt mondja: Lásd még admirális. Az admirális 'tengernagy, hajóhad parancsnoka'. A németbe és az angolba a franciából ment át. A franciába az arabból került: amiral- (bahr) '(a tenger) fejedelme'. Az admirális forma a latin admirare 'csodál' beleértéséből ered. Az admirális és az emír tehát egyeredetű szó.
Ezek a csemegézések hallatlanul érdekesek, olyan összefüggésekre derül fény, melyekre – őszintén szólva – nem is gondoltunk. Egy kis lapozgatás után kiderült, hogy az áfium (Zrínyi, a költő írt a török áfium ellen) és az ópium tulajdonképpen azonos szó. Az áfium jelentése 'mákony, ópium', átvitt értelemben 'csalétek, csapda, maszlag'; a horvát afijun került a magyarba, eredetileg a török afyonból, a török pedig az arab afjún szót vette át, melynek végső eredete a görög opion. Az ópium szót a latinból kaptuk, a latin szintén a görög opionra megy vissza, a görög szóban pedig az oposz 'növényi' rejlik. A drazsé 'cukorka, édesség'; 'cukormázas pirula', a francia dragée az átadott szó, jelentése 'cukorbevonatú mandula'; a francia szó a görög tragéma 'édesség, nyalánkság' szóra megy vissza. (Az egyetemi nyelvészeti stúdiumok egyik fénypontja volt régen, amikor professzorunk elmagyarázta, hogy trágya szavunk azonos eredetű a drazséval, csak az átadó nyelv más. A trágya eredeti jelentése általánosabb volt: fűszer, hiszen régi szakácsaink jól megtrágyázták az ételt. Később lett csak a talaj fűszere.)
A szótár rögzíti az idegen szavak helyesírását. Az alapelv az – Simonyi Zsigmond XX. század eleji javaslata óta –, hogy a meghonosodott idegen szavakat a magyar helyesírás szabályai szerint kell írni, a meg nem honosodottakat pedig eredeti helyesírásuk szerint. Kétségkívül kettősséget eredményez ez az elv, de jobbat nem lehet kitalálni. Magyarosan írjuk az efféléket: emfatikus, embólia, embolikus, embrió, professzió, retardáció, de például az embonpoint [ambompoen] 'testesség, pocak' esetében megtartjuk az eredeti helyesírást. Ilyenkor az Idegenszó-tár szerzője szögletes zárójelben a kiejtést is megadja. Az email [emáj] 'zománc' és az e-mail [íméjl] 'villanyposta, számítógépes adattovábbítás telefonvonalon' kiejtésben is különbözik.
Az Idegenszó-tár szerzője, Tótfalusi István egymaga egész kutatócsoport munkáját végezte el, szakértelemmel, precizitással. Többször bizonyította már tudását és szorgalmát, ő írta a Nyelvi vademecumot, mely ritkább magyar szavakat tartalmaz, valamint az ő munkája a Kis magyar nyelvklinika, mely röviden és szakszerűen eligazítja az olvasót nyelvhelyességi kérdésekben, s a legújabb jelentésbeli és szerkezeti anglicizmusokat is tartalmazza. Idegenszó-tárát melegen ajánljuk tanároknak, tanulóknak, újságíróknak, riportereknek, egyszóval mindazoknak, akiknek szakmájuk az írás és a beszéd.
(Tótfalusi István: Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, 2004)”

Fejér Zoltán
Üdvözlet a kíváncsi olvasónak, aki szereti mindennek okát és eredetét firtatni! Így köszönti Tótfalusi István legújabb filológiai munkájában a szószármaztatás iránt érdeklődő könyvforgatókat. Azokat, akik tudásvágytól hajtva ütik föl a szótárírók és -szerkesztők többéves kutatómunkáját felölelő köteteket. Azokat, akiket izgat, melyik nyelvből fogadtuk be a magyaros hangrendűvé és hangalakúvá vált szójövevényeket. Azokat, akiknek nyelvérzéke idegennek ítéli a törzsökös magyar szavakéhoz kevésbé idomultakat. Sokan tudják például, hogy a lupe nyeles kézi nagyítót jelent. De vajon mely nyelvek közvetítésével került szakmai folyóiratunk neve a magyar szókincstárba? És mit is jelent pontosan az, hogy kiadványunk a vizuális kommunikáció magazinja? Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ az Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. A közel ezeroldalas mű A Magyar Nyelv Kézikönyvei sorozat nyolcadik köteteként látott napvilágot a Tinta Könyvkiadó gondozásában. A tudományos igénnyel összeállított nyelvészeti munkák megjelentetése mellett hitet tett kiadó ezúttal olyan gyűjteménnyel jelentkezett, amely helyesírási és kiejtési szótárként is felfogható.
Az Idegenszó-tárban a klasszikus műveltség és a modern élet huszonnyolcezer címszava kapott helyet. Jelentés- és eredetmagyarázatukon túl megtalálhatjuk a felhasznált szótárak és lexikonok jegyzékét, valamint háromszáz idegen nyelvű rövidítés, illetve mozaikszó feloldását, értelmezését. A szerző, Tótfalusi István a tudományos ismeretterjesztő könyvek, szótárak és lexikonok készítésének nagymestere. Nevéhez fűződik többek között a Nyelvi vademecum, az Idegen szavak magyarul és a Kis magyar nyelvklinika. Jelen kötetének kuriózuma, hogy az eddigi szótárakkal szemben nem jelzésszerűen utal az egyes szavak eredetére, hanem részletesen, a közvetítő és átadó nyelveken keresztül a fellelhető legősibb gyökerekig hatolva közli azok forrását. Kádár Elza

Az Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára alcímű munka újdonsága, hogy azokról a szavakról, amelyeket a magyar anyanyelvű emberek többsége nem érez "sajátnak", egyszerre mondja meg a jelentésüket és azt, hogy közvetlenül, meg végső soron honnan, milyen úton kerültek hozzánk
Közöttük vannak olyanok, amelyekről sokan tudják, honnan erednek: a szputnyik az oroszból, a ham and eggs az angolból, a koka a japánból került hozzánk közvetlenül - az űrhajók felbocsátásnak hírével, a szállodai reggelik tükörtojásos sült sonkájával és a cselgáncs európai megjelenésével egyidejűleg. Kiderül a szótárból az is, hogy nyelvünknek egy másik - egy dél-amerikai cserjét megnevező - koka szava a spanyol cocá-n keresztül a kecsua indián cucá-ból került a magyarba és nyilvánvalóan szintén a Coca-Colának köszönhetően a világ sok más nyelvébe is

Szükségképpen a tárgy, fogalom magyarországi megjelenésekor lett nálunk is közhasználatú a grönlandi eszkimókéihoz hasonló vízijármű kajak neve, és a második világháború időszakának valóságából lett is-mert a koncentrációs táborok foglyai közül kijelölt munkafelügyelőé, a kápóé. Az első a vándorútja során mindig azonos jelentésben: eszkimó kajakka-angol kayak-német Kajak, a második bizonyos jelentésváltozásokkal: latin caput(fej, fő)-olasz capo(főnök, vezető)-német Kapo.








Kedvcsinálónak a könyvhöz idézzük még Tótfalusi egyik leggazdagabb szócikkét. Az első renden fegyverraktárt, fegyvergyűjteményt, fegyverkészletet, ezen kívül hadianyagot, hadfelszerelést, valamiféle lerakatot, tárházat, készletet, sőt gazdag gyűjteményt, ismeretanyagot, tudást is jelentő arzenál szavunk őse a hajóépítő műhelyt jelentő hajdani arab dár asz-sziná. Az arabból dokk jelentésben és darsena formában került át a régi olaszba, az olasz nyelvben az idők folyamán arsenale alakot öltött, hogy aztán a német Arsenal formán keresztül az említett jelentésekben jusson el a magyarba. (Tinta, 1000 oldal, 6720 forint)




(Danis Győző)




THOMASKEREKES