2013. február 12.

Lesz-e közjó profit nélkül?

 

Az egyház tanítása ma is nagyon sok társadalmi és gazdasági kérdésre ad választ. A pápai enciklikákon keresztül olyan paradigmáról beszél az egyház, melyet emberi gondolkodásmódunk határoz meg. Ez az emberi gondolkodásmód az alapja keresztény hitünknek is - mondja Baritz Sarolta Laura domonkos nővér, a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola tanára. Interjú.

Az egyház szerint mi a legfontosabb társadalmi érték?

Az egyház társadalmi tanításának négy alappillére van, ezek közül az első és egyben legfontosabb az emberi méltóság. A társadalmat, gazdaságot, politikát csak úgy érdemes építeni, ha az ember méltóságára építünk. Az embernek azért van méltósága, mert Isten hasonlatosságára és képére teremtetett; a gazdasági és társadalmi folyamatoknak az alapja az ember. Sok szociológiai tanulmány épül fel arra, hogy a társadalmi struktúra a meghatározó az életünkben, és a főáramú közgazdaságtan is inkább olyan gazdasági struktúrákra, folyamatokra épít, amiben az ember eszköz. Az egyház társadalmi tanítása viszont azt mondja, hogy az ember alany. Az egyén felelőssége, hogy milyen társadalomban, milyen gazdaságban él. Természetesen a struktúrák visszahatnak az emberre. Van agymosás, van csoportnyomás, csoportdinamika, és társadalmi hatás, aminek az ember nehezen tud ellenállni. De nagyon sok - nem csak keresztény - irányzat és szerző bizonyítja, hogy az ember az elsődleges. És az ember elsődlegességét elsősorban az egyház társadalmi tanítása vallja. A társadalom emberekből épül fel, és az ember felelős azért, hogy mit épít.

Mi a második pillér?

A szolidaritás, ami egy szóval a szegények különleges szeretetét jelenti, melyben benne van az együttérzés, a kompassió, a másik felé való odafordulás, különösen a peremen lévők, vagy szükséget szenvedők részére. Ez ma annyit jelent, hogy az ember a másik felé kell, hogy forduljon, nyitottá kell lennie, és ne csak önmagát tegye a középpontba a törekvéseiben. Sőt, azt is tanítja a keresztény hit, hogy a másik előbbre való, mint én. És ez a nézet nemcsak a keresztény tanokban van benne: az altruizmusról elég sokat beszélnek a gazdasági életben is, amikor azt mondják, hogy a gazdasági szereplők ne egy öldöklő versenyben gyilkolják le egymást, hanem működjenek együtt, és alakítsanak ki win-win szituációkat. Két vállalat nem csak úgy keresheti meg a maga hasznát, hogy a másikat legyőzi. Vagyis ennek az egyházi alapelvnek is megvan a világi lenyomata.

Harmadik alapelvként a szubszidiaritást szokták emlegetni.

Valóban, ez még az EU intézményrendszerében is fontos elv, de én nem azt az oldalát szeretném kiemelni, miszerint egy hierarchikus rendszerben is kell, hogy legyen önállósága, szabadsága és döntési hatásköre az alsó szinten lévő egységeknek. Ez nyilván nagyon fontos, de szerintem még fontosabb azt tudatosítani, hogy a hierarchia magasabb szintjén is van valaki, és nem mindegy, hogy ez a valaki milyen. Az a jó, ha nem nyom el, hanem kisegít, szolgál. Isten is hierarchikus rendszerben szeret, segít minket. Vagy ahogy Jézus megmosta az Apostolok lábát. A gazdasági életben ugyanígy használható a szubszidiaritás, ha egy vállalat hierarchiájában a vezetés az alsóbb szintek érdekeit nézi, és például megadja a megfelelő fizetést, a megfelelő munkakörülményeket. Ettől ő még profitot termelő vállalat lesz, csak nem a profitmaximalizálás alá söpri be az összes többi célját, hanem a célja egy értékcél lesz: az ember.

Így jutnánk el a negyedik pillérhez, a közjóhoz.

Az egyház társadalmi tanítása az, hogy a társadalmi politikai rendszer legyen a közjó javára. Ami nem más, mint emberi kiteljesedés, társadalmi és egyéni szinten. A Maslow-piramis a csúcsra teszi a transzcendens szükségleteket. Én nemrég jöttem rá, hogy ez inkább az alap, ebbe épül bele az ember összes többi szükséglete, a fiziológiai is.

A mindennapok szintjén mi a közjó?

A közjó az emberi kiteljesedést jelenti egyéni szinten, hogy egyre tökéletesebb leszek belülről. Arisztotelész szerint az ember erények által lesz egyre tökéletesebb. De ez közösségi szinten is meg tud valósulni, egy közösség is ki tud teljesedni, egy egyénekből álló közösség, mondjuk a család. Nemcsak a bűn struktúrája létezik, amiről II. János Pál pápa beszél egyik enciklikájában, létezik az erény struktúrája is. A jó is kisugároz, és a jó is vonzza maga után az embereket, mert példát teremt. A jónak is van egy rendszere, és ez a mi reményünk.

Egy szervezeti kultúrában hogyan lehetne fejlődni?

Az emberekben megvan az alapvető vágy a jóra, sokat beszélünk manapság a fenntarthatóságról, a túlélésről, válságról, változtatni akarásról. Sokkal élhetőbb egy olyan társadalom, ahol az emberek kooperálnak, bíznak a másikban és békében élnek egymással, de egy vállalat is sokkal hatékonyabban működik, ha ezek szerint az értékek szerint rendezkedik be. Ez a változás semmilyen pénzbefektetéssel nem jár. A profit nem cél, hanem eszköz kell, hogy legyen; a cél maga az ember. A profitot nem kell elűzni, csak más szemlélettel kellene megközelíteni. Ne a maximális, hanem az optimális profitot keressük. Azt, ami optimális ahhoz, hogy az ember kiteljesedhessen.

Pálfay Erzsébet

Hozzászólások

Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Név: (kötelező)

Ábra:

Ha van felhasználó neved, inkább jelentkezz be! Ha nincs, inkább regisztrálj!

Vissza a lap tetejére
impresszum / médiaajánlat / adatvédelem / partnereink /