IGEN

Az ideologikus katolicizmus egyik legújabb kritikája Francis George bíboros új könyvében olvasható, melynek címe The Difference God Makes. Könyvében a bíboros elveti a "baloldali", a "jobboldali" és a "középen álló" katolicizmust, és arra kér minket, legyünk egyszerűen csak "katolikusok". Elképesztő, hogy az Egyesült Államokban mennyire leképeződik a kétpártrendszer a katolicizmuson, és mennyire megosztja az a katolikusokat. Nem mintha a hit létezhetne valamiféle elvont módon, függetlenül tőlünk, kultúránk gyengeségeitől mentesen, viszont különösen érzékenyek kellene, hogy legyünk arra, hogy a valóságot és Isten egyházát ne az amerikai vagy akármilyen más politikai rendszer és megosztottság, például a jobb-bal-felosztás szemüvegén keresztül nézzük.

A megosztottság, a "liberális" és "konzervatív" katolicizmus botránya semmi más, mint a Sátán győzelme erőfeszítéseink felett. A Gonosz semmit nem szeret jobban, mint valami jót rosszra fordítani, a jó szándékok kiforgatásával. A jelen helyzet az Úr két parancsának elferdítéséből adódik.

Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. "Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?" Megkérdezte tőle: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat." "Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz" - válaszolta neki. (Lukács 10, 25-28)

A katolicizmus úgynevezett "liberális" vagy "progresszív" szárnya az üzenet második felére teszi a hangsúlyt, azaz a társadalmi igazságosság, a népkonyhák és a közösségépítés válik a kereszténység megélésének középpontjává. A hit így ellaposodik, eltűnik a vertikális dimenziója, és felváltja egy közösségi háló, ez élteti az embert, és végső soron ez váltja fel az Istenbe vetett hitet. Pedig a filantrópia és a részvét nem egyenlő a keresztény karitásszal. Nagyon sokan azok közül, akik abortuszpártiak és támogatják az azonos neműek „házasságának" gondolatát, igen nagyvonalúan adakoznak és vesznek részt különféle humanitárius programokban. A szegények részére való adakozás és a népkonyhákon való önkéntes munka, akármilyen nemes is, még nem jelent erkölcsileg jellemes életet és Istennel való helyes kapcsolatot.

A spektrum "konzervatív" oldalán a jézusi parancs első felére helyezik a hangsúlyt, és a keresztény élet középpontjává az abortusz és homoszexualitás elleni fellépés válik, valamint az Isten helyes imádása, a liturgia. A hagyományos családért való kiállás nem csak üdvözlendő, hanem alapvetően szükséges is minden keresztény részéről. Ugyanakkor ez nem elég. A konzervatív katolikusoknak is nagyvonalúaknak kell lenniük a szegényekkel, és józan, mértékletes életet kell élniük. Nekik is ki kell venniük a részüket közösségük életéből, és nem csak azon kell gondolkodniuk, hogy a szent dolgok tesznek szentté valakit. Az ortodoxia, azaz az egyház hagyományához hű, helyes hit fontos, de még nem egyenlő az ortopraxissal, a helyes cselekvéssel. Csak a kettő együtt adja ki a teljes keresztény életet.

A Gonosz trükkje, amikor csak a jézusi parancs egyik részére irányítja a figyelmet, olyannyira, hogy ezért a másik részét el is felejtjük. A jónak ez a kiforgatása veszélyezteti a lelkek üdvösségét, pontosan azért, mert nem szeretheti Istent, akit nem lát sosem az, aki nem szereti a felebarátját, akit lát. Ugyanakkor nem szeretheti helyesen felebarátját az, aki nem helyes hittel, folyamatos megtéréssel és imával szereti Istent. Sokan kerülhettek az örök kárhozatra azért, mert semmibe vették azt a parancsot, hogy szeressék felebarátjukat.
Szent Ágoston azt írja:

"Diligendo proximum, et curam habendo de proximo tuo, iter agis. Quo iter agis, nisi ad Dominum Deum, ad eum, quem diligere debemus ex toto corde, ex tota anima, ex tota mente? Ad Dominum enim nondum pervenimus, sed proximum nobiscum habemus. Porta ergo eum, cum quo ambulas, ut ad eum pervenias, cum quo manere desideras."
- Ex Tractatibus sancti Augustini episcopi in Ioannem (CCL 36, 174-175)

"Ha szereted a felebarátodat, és gondját viseled neki, útnak indultál. És hová mész, ha nem az Úrhoz, hozzá, akit teljesen szívünkből, lelkünkkel és eszünkkel szeretnünk kell? Valójában még nem érkeztünk meg az Úrhoz, de a felebarátaink itt vannak velünk. Ezért aztán viseljétek gondját azoknak, akikkel együtt mentek az úton, hogy elérkezzetek Hozzá, Akivel maradni vágytok." (Fordítás: Sz.G. - a szerk.)

Kérjük az Urat, hogy elkerüljük az ideologikus katolicizmust, és imádkozzunk, hogy legyünk hűséges, szerető keresztények egy olyan világban, ahol az a veszély fenyeget, hogy kialszik a hit fénye.

A cikk eredeti nyelven az In Umbris Sancti Petri blogon olvasható. Fordította: Szilvay Gergely.