IGEN

A tudomány azt írja le, ami van, a mítosz ellenben azt mondja ki, ami egzisztenciálisan lehetséges. Mivel a mítoszok a lehetségesről szólnak, ezért nem csupán felidézik és megerősítik az általuk kimondott tapasztalatot, hanem a figyelmet az elbeszélt tapasztalás irányába is fordítják, ezzel mintegy előkészítik, "lehetővé teszik" hallgatójuk számára. Miközben artikulálnak egy tapasztalatot, meg is tanítanak annak fogadására. Aki hallotta a mítoszt, képes "Asklepiost, az isteni orvost" a valóságban is megpillantani. Persze a valódi tapasztalat sajátossága, hogy nem lehet mesterségesen előidézni. A valóság nem jelezhető előre, mert nem szükségszerű kauzális-logikus kibomlás eredménye, hanem egyszeri esemény. A mítosz tehát nem szükségszerűség, hanem az emberi lét lehetősége.
(...)
Amikor mítoszt mesélünk, a hermeneutikai logosz módján tesszük: olyan beszédet mondunk, amely láttatni tudja a megértés, a valósághoz való viszony egy lehetséges módját - bár nem feltétlenül van realitása. A mitikus és vallási történetek se nem igazak, se nem hamisak, mivel nem az ember számára tudottról és tudhatóról, hanem a hittről és hihetőről szólnak. Nem a pusztán valóságosról, a realitásról adnak hírt, hanem az ember lét-lehetőségeiről, létének egészéről és sorsáról. Metafizikailag e kettő azonosítása, a lét-lehetőségnek mint hittnek egy szintre hozása azzal, ami a mindennapokban rendelkezésünkre áll, és amit mindannyian tudunk - voltaképpen a lehetségesnek mint hittnek az elhomályosítása. A mítosz a gondolatoknak nem logikai, hanem "metafizikai" szintű kifejeződése.
(...)
E mitikus "tudás" vallási értelme talán abban állt, hogy tudták: a halandó emberi létet mikor és hogyan kell átadni és rábízni az istenekre. Hiszen Asklepios útját járva az orvos nem kieszközölte a gyógyulást, a pap nem megtérítette a hitetlent, a filozófus nem ismereteket adott a tanulónak, hanem csak segítette kibontakozni az emberi természetben rejlő végső lehetőségeket: a gyógyulást, a megtérést, a valódi gondolkodást. Munkájukat valódi szakrális, kultikus helyeken végezték: kórházban, templomban és az oktatás különböző helyszínein, hiszen az orvos, a pap és a gondolkodó léte a halandó ember mellett, e szolgálatban teljesedett ki.

(A teljes írás a Vigilia 2007. júliusi számában olvasható:
Lengyel Zsuzsanna: Asklepios mítosza)