IGEN

A közgazdaságtan-ellenesség sűrűn és széles körben elterjedt igazolásai nem vezethetőek vissza egy egyedi esetre. A közgazdaságtan-ellenesség inkább különböző esetek sorozatából áll össze, amelyek mindegyikének saját világképe, kritikája, eredettörténete és habitusa van. Ezek közül a legfontosabb a jobboldali közgazdaságtan-ellenesség, a baloldali közgazdaságtan-ellenesség, a nacionalista közgazdaságtan-ellenesség, az irracionalista közgazdaságtan-ellenesség, az altruista közgazdaságtan-ellenesség, az idealista közgazdaságtan-ellenesség és a materialista közgazdaságtan-ellenesség.
Röviden összefoglaljuk mindegyiket.

Jobboldali közgazdaságtan-ellenesség
A 18. század végén keletkező jobboldali közgazdaságtan-ellenesség a piacit a kívánatos társadalmi rend rombolójának tekinti, a közgazdászokat a piac szószólójának, és ennek következtében úgy ítéli, hogy akarva-akaratlanul hozzájárulnak a kívánatos társadalmi rend lerombolásához. A jobboldali közgazdaságtan-ellenesség számára a közgazdászok a zűrzavar apostolai, az anarchia ideológusai, "nyomorult felforgatók".
A jobboldali közgazdaságtan-ellenesség kiemelkedő alakja de Bonald (1754-1840), az abszolút monarchia és egyházi tekintély képviselője. Jobban ismert példák: John Ruskin, Thomas Carlyle és William Cobbett.

Baloldali közgazdaságtan-ellenesség
Míg a jobboldali közgazdaságtan-ellenesség azt feltételezi, hogy a piac rombolja a társadalmi rendet (és ezért rossz), a baloldali közgazdaságtan-ellenesség azt feltételezi, hogy az támogatja a társadalmi rendet, és ezért (szintén) rossz. A piac társadalmi renddel fennálló viszonyának baloldali értelmezése közvetlenül sugallja a közgazdaságtanra vonatkozó ítéletet. A baloldal számára a közgazdaságtan, a piac képviselete révén, pusztán csak a társadalmi rend tartópillére. A közgazdászok a "gazdagok apostolai".
Marx Károly e tétel klasszikus példája, amit azóta sokan megismételtek, beleértve John Atkinson Hobsont (1858-1940).
A jobboldali és baloldali közgazdaságtan-ellenesség megegyezik abban a feltételezésben, hogy a bankárok és a kapitalisták a társadalom hatékony, de élősködő uralkodói. E feltételezés szerint a kapitalisták egyszerre bitorlók és hatalmasságok. Ezt a tételt Alphonse Poussenek (1803-1885) képviselte, akiről megállapíthatatlan, hogy jobbra húzott-e, vagy inkább balra.

Nacionalista közgazdaságtan-ellenesség
A nacionalista közgazdaságtan-ellenesség úgy gondolja, hogy a közgazdasátan a nemzetközi mivolta miatt veszedelmes. A közgazdaságtan, Samuel Taylor Coleridge szavaival, "elnemzetlenít". A nacionalizmus azt mondja, hogy a világnak egyedi nemzetek halmazává kellene bomlania, és a "kozmopolita" közgazdaságtan gátolja e folyamatot. Friedrich List a nacionalista közgazdaságtan-ellenesség egyik példája, és William Cunningham (1849-1919) a legtehetségesebb angol nyelvű képviselője.

Irracionalista közgazdaságtan-ellenesség
Az irracionalista közgazdaságtan-ellenesség a közgazdaságtan deduktív, kvantitatív és tudományos jellegét támadja; ez a fajta közgazdaságtan-ellenesség nem bízik az értelemben és a nem-racionálisban hisz. Megjelenik jobboldali (amely a tudományos értelmet a jó társadalmi rend lerombolójának tekinti), baloldali (amely a tudományos értelmet az elnyomó társadalmi rend megalkotójának tekinti) és "művészi" formában, amely szerint a racionalitás káros a személyiségre és a "kreativitásra".
Charles Dickens (1812-1870) és Werner Sombart (1863-1941) az irracionalista közgazdaságtan-ellenesség példái.

Altruista közgazdaságtan-ellenesség
Az altruista közgazdaságtan-ellenesség azt állítja, hogy a közgazdaságtan egyenlő az önzés-tannal. A közgazdaságtan, legjobb esetben, elnézi az önzést, de valószínűbb, hogy becsempészi, sőt dicséri azt. És ami még rosszabb, az egoizmust ösztönözve a közgazdaságtan szétrohasztja mások bármiféle figyelembevételét, és ezért megtisztítja az utat az embertelenség és kegyetlenség előtt. Ezt a tételt képviselte Auguste Comte, Pierre Leroux és Pierre Joseph Proudhon.

Idealista közgazdaságtan-ellenesség
Az idealista közgazdaságtan-ellenesség elítéli a közgazdaságtan hedonizmusát. Úgy tartja, hogy az emberi kielégülés alapjaiban elégtelen társadalomfilozófiai célkitűzés. Az idealista közgazdaságtan-ellenesség szerint a jó tiszteletének gyakran ki kell zárnia az emberi kényelmet és nyugalmat. A közgazdaságtan azzal, hogy hamis módon azonosítja a jót az emberi kényelemmel és nyugalommal, megkönnyítette az erkölcsi értékek különféle megsértéseit.

Materialista közgazdaságtan-ellenesség
A materialista közgazdaságtan-ellenesség azt veti a közgazdaságtan szemére, hogy csak tévútra vezette a társadalomnak az anyagi lehetőségei megvalósítására irányuló törekvéseit. A közgazdaságtan, panaszkodnak e kritikusok, a piacot a jólét eszközeként támogatja. Valójában pedig az anyagi szükségletek kielégítése a munkában rejlik: vagy az emberi lények munkájában (A Munka Evangéliuma), vagy az energia munkájában (Az Energia Evangéliuma). A materialista közgazdaságtan-ellenesség egyik példája Frederick Soddy (1877-1956).

(...)

A közgazdaságtan-ellenesség gyakran párosul antiszemitizmussal. (...) ez a kapcsolat a közgazdaságtan-ellenesség fő ideológiai állításain alapul: a piac rossz, a nemzetköziség rossz, az önérdek, a racionalizmus, materializmus - ezek mind rosszak. Amíg különösen a zsidókat azonosítják a piaccal, a nemzetköziséggel, nemzetköziséggel, önérdekkel, racionalitással és materializmussal, addig a közgazdaságtan-ellenesség főbb irányai antiszemitizmussal fognak társulni, és a közgazdaságtannal szembeni vádak zsidókkal szembeni vádak.
Mindazonáltal a közgazdaságtan-elleneség fent említett fő ideológiai állításaihoz történő ragaszkodás nem teszi szükségszerűvé az antiszemitizmus iránti elkötelezettséget. (...) A szükségszerű kapcsolat hiánya felé fordítja figyelmünket az antiszemitizmus hiánya számos 1930 előtti közgazdaságtan-ellenes szerző esetében (Auguste Blanqui, hogy csak egyet említsek), és az antiszemitizmus (nyilvánvalóan) teljes eltűnése a közgazdaságtan-ellenességből azóta. A valamiféle szükségszerű kapcsolat hiányát még inkább kiemeli a filoszemita közgazdász-ellenes szerzők (vagy antiszemita közgazdászok) léte.

(A fentieket a Kommentár 2007/3. számában megjelent tanulmányból idéztük.
William Coleman: Antiszemitizmus a közgazdaságtan-ellenességben. Fordította: Molnár Attila Károly)